Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

7. kép. A gyergyószentmiklósi Szent Anna kápolna beltere, 2012 (fotó: Harrach Albert)

emlékeztető kétszintes változatok is, gazdag térplasztikával (Pápóc, Ják). A fülkekoszorús, centrális templomok (Kiszombor, Karcsa) formai előzményei már közvetlen keleti hatást mutatnak (Örményország, Bizánc).

Erdélyben viszonylag kis számban épültek rotundák és középkori - kora újkori centrális templomok, melyek változatos térképzéssel kialakított, különféle funkciójú egyházi épületek. Ezek legkorábbi példája a gyulafehérvári 11. századi székesegyház mellett állt keresztelőkápolna. A fulkekoszorús centrális egyházak körébe tartozik a kolozsmonostori bencés apátság mellett feltárt kerek, belső térkiképzésében hat fülkével tagolt Szent Miklós kápolna. Szászvároson egy 12. századi nemesi, erődített rezidencia részét képezte az a rotunda, amely köré a későbbiekben is temetkeztek. Ehhez nagyon hasonló a plébániatemplomként működő, 11. századi temetkezésekkel keltezett, még napjainkban is álló algyógyi körtemplom.

A rotundák közép-európai építésének időszaka egybeesik a művészettörténeti korszakolásban román komák nevezett periódussal. Ám nem kizárólagosan, ugyanis egyedi előfordulásai ismertek a gótika (Veszprém, Nyírbátor), a reneszánsz (Esztergom Bakócz kápolna) és a barokk korból egyaránt (Vác- Szent Rókus kápolna, Náznánfalva-Nagyboldogasszony kápolna).

15