Miklós Zoltán (szerk.): A Haáz Rezső Múzeum gyűjteményei - Múzeumi füzetek 26. (Székelyudvarhely, 2009)
Régészeti gyűjtemény A múzeum régészeti gyűjteménye különféle adományok és vásárlások útján, illetve szakszerű régészeti kutatások leleteiből jött létre. Kezdetben ez főleg régi pénzekre és érmékre korlátozódott. Fekete Sámuel magángyűjteményéből került pl. a múzeumba az 1831-ben a Firtoson lelt híres VII. századi bizánci pénzkincs néhány darabja is. Szép számban találunk a különféle őskori kultúrák pattintott és csiszolt kőeszközeiből, illetve fémtárgyaiból: kovapengék, kőbalták, réz csákányok, bronz tokosbalták és fokosok stb. A régészeti gyűjtemény gerince az 1950-es évek közepétől a '80-as évek elejéig zajló szisztematikus ásatások és terepbejárások során jött létre (Ferenczi Géza és Ferenczi István tevékenysége). 1955-56-ban az ekkor Udvarhely rajonhoz tartozó Székelyszáldoboson az erősdi kultúra polikróm festésű kerámiát készítő népének telephelye került napvilágra, néhány temetkezéssel együtt. Bögöz-Pagyvan tetőn késő újkőkori - kora rézkori magaslati település maradványai kerültek elő, gazdag régészeti leletanyaggal és földbemélyített lakóházakkal. Az oroszhegyi Mákvárában folytatott régészeti ásatások során a középső bronzkori Wietenberg-kultúra magaslati telepe vált ismertté, Máréfalván pedig a vaskor korai időszakából származó erődítményt (Márévára) tártak fel. Az 1960-70-es években több udvarhelyszéki középkori vár területén folyt régészeti ásatás: Firtos, Kustaly, Rapsóné, Tartód várában, valamint az Udvarhely város határában fekvő Budvárban. Székelyudvarhely legrégebbi műemlékeként számon tartott jézus Szíve kápolnánál 1973-ban folyt régészeti feltárás, melyet egy I. Ferdinánd pénzérme alapján a XVI. századra kelteztek. A város szívében álló Csonkavár helyén a késő középkorban domonkos kolostor állt, ezt Báthori István erdélyi vajda az 1490-es évek elején várrá építtette át. A vár építéstörténetének részleteit az elmúlt három évtized ásatásai próbálták felderíteni. A múzeum keretén belül a régészeti ásatások 2004-től folytatódtak és vettek új lendületet. Egy új fejezet kezdődött Udvarhelyszék középkori templomainak kutatásával: Kányád, Szentimre, Máréfalva, Bágy, Székelyderzs elpusztult vagy ma is álló középkori eredetű templomaiban és a homoródalmási Tatárkápolna területén folyt többek közt régészeti kutatás, amelyek minden esetben egy Árpád-kori templom maradványait hozták napvilágra. Bikafalva és Telekfalva református templomaiban végzett régészeti ásatások a reformáció után is továbbélő középkori építkezési hagyományok és temetkezési szokások meglétét mutatták ki. Időközben az Udvarhely környékén található mesterséges barlangok kutatása is elkezdődött: először a telekfalvi Őrhegy barlangjaiban, majd a máréfalvi Kőlikban végeztünk régészeti kutatást, alátámasztva a mondái hagyományt, miszerint ezeket a XVI—XVII. századi török-tatár harcok idején hozták létre. Kustaly várában 2007-ben újrakezdődtek az ásatások, Udvarhelyszék legkorábbi, XII. századi kővárát mutatva ki. A múzeum legnagyobb ásatása 2008-ban zajlott a város határában fekvő Kadicsfalvi-réten. Több mint 1 hektáros felületen került feltárásra a gotokhoz köthető Marosszentanna-kultúrkör III—IV. századra keltezett települése, területén 19 lakóházzal, égetőkemencékkel, kohóval, kúttal, gazdasági jellegű építményekkel. A felszínre került rendkívül gazdag leletanyag (kerámia, állatcsontok, fém-, csont- és kőtárgyak, -eszközök a múzeum régészeti gyűjteményét jelentős mértékben, mintegy harmadával gyarapították. Ma több mint 60.000 darab régészeti leletet tartunk nyilván. Sófalvi András 5
