Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)
és újra szembenézünk Nagy Albert Gondolkodó/áva/: ez az egyszerű - hatalmas tudással és érzéssel megfestett - asszony nem filozófiaimüvészetfilózófiai dilemmák közt vergődik, hanem holnapi lét vagy nemlét valóságával számol: töprengő, de nem kétségbeesett, mert keményen vállalja a sorsát. Azt mondja, amit Szilágyi Domokos, a Nagy Albert művészetét szavakba foglaló versben: Hát igen! add azt, ami van, ahogy van, halihó nélkül, mellveretlenül: mert minden többet jelent, mint ami, hisz semmi sincs egyedül. ” (Nem érdektelen megjegyezni, hogy az 1979. októberi udvarhelyi rádióriportban megszólaló Kányádi Sándor a kiállításról szintén Nagy Albert „gyönyörű képét”, a Gondolkodót emelte ki.) Visszagondolva, huszonegy év múltán, az Állandó Korunk Galéria képeire, rajzaira, fotóira, kerámia- és textil-tárgyaira s a szobrokra - a jelzett kollektív lelkesedés, közösségi teremtés mellett a művészeti értékről is kellene néhány szót szólni. Mert valóban nem akármilyen munkák gyűltek itt össze. A Gondolkodó mellé (a festő testvéröccsének nagyvonalúságából) sikerült újabb rangos Nagy Albert-festményeket szerezni Udvarhely számára. Buday György, a Kolozsvárról Szegedre, majd Londonba került kiváló fametsző sem csak egy művel képviselteti magát: az Athéni limon-soxoz&t bizonyára nem akármilyen múzeumi érték. És a már szintén nem élő kiváló budapesti grafikus, Würtz Ádám önzetlen ajándékáról se feledkezzünk meg: Madách-kiállításunkra küldött valamennyi grafikai lapját felajánlotta az Állandó Korunk Galériának. Ezek a példák egyúttal arról beszélnek, hogy az 1979. őszi gesztus nem egyszeri pillanat volt, a bővítés egy ideig még folytatódott - és nem is akárhogyan. A diktatúra tiltásai megakasztották a folyamatot, majd mintha a közöny kezdett volna új rombolásba. Hát ezt nem volna szabad megengednünk. Vissza kellene hozni azt az 1979-es kedvet és elszántságot. A vélt vagy valós szabadság(unk) ne je-lentse a közöny, az értékek herdálásának a szabadságát! Kolozsvár, 2000. július 15. * * * 25
