Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)
lej volt darabja. Nagyon szorított az idő, de egy pár nap alatt összegyűlt a pénz, 7500 lej, amiből virslit, fasírtot, kürtöskalácsot, borvizet és két láda sört vásároltam. Még tisztelettel megköszönöm az orvosoknak, akik hozzájárultak egy-két liter pálinkával. Összesen 26 liter pálinka gyűlt össze! Mikor már minden összeállt, drukkoltam, hogy hogyan lesz az ünnepség, a fogadás. Természetesen városi rendezvénnyé alakult és meghívták a megyei főnököket, és a város vezetőit. Olyan vendégművészek szerepeltek a megnyitón, mint Balogh Ferenc hegedűművész és Boér Ferenc színművész. Bent a képtárban és a folyosókon is álltak az emberek. Én is elvegyültem a tömegben és történetesen Flermann Gusztáv egykori propagandatitkár mellé kerültem. Ez idő alatt a Művelődési Ház előcsarnokába berendeztük a protokoll-asztalt, ahová vártuk a vendégeket. Aztán mikrofonban megszólalt valaki és a hívták a szónokokat és a notabilitásokat. Sajnos engem nem hívtak, ami nagyon rosszul esett. Pedig a Képtár létrejöttéért sokat dolgoztam. Még csak a nevemet sem említették meg. Nem azt akarom, hogy tömjénnel füstöljék az orromat, de egy köszönöm-mondatot elvártam volna, ami nem hangzott el. Ezután meghívtam a vendégeket a Művelődési Házba, hogy vegyenek részt a protokoll-partin. Itt olyanok is részt vettek, akik szabályosan akadályozták a Képtár létrejöttét. Nekem és a feleségemnek nem volt egy ülőhelyem. Keserű szájízzel hazamentem és leittam magam a sárga földig. . Konklúzió: mindenekelőtt utólag is megköszönöm mindazoknak, akik segítettek és e nemes ügy mellé álltak. Egyedül nem tudtam volna ezt a képtárat létrehozni. A kérésem pedig az, hogy nagyobb hírnevet kéne csinálni a képtárnak, mert sajnos még ma is laknak a városban olyan emberek, akik nem tudják, hol van a Képtár. Mindezeket a dolgokat csak azért csináltam, hogy legyen az utókornak. ” * * * 19
