Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)
ősök arcképének megfestése, emlékezetből való újrafestetése mintegy öregbítette és előkelőbb szintre emelte a családot az adott társadalmi hierarchiában. Az erdélyi művészettörténet a Bánffy, a Teleki, a Kemény, a Bornemissza, vagy a Bethlen családok gyűjteményeit tartja számon, mint a kor jelentős gyűjteményeit, ám ezeknek ma már a töredéke is alig lelhető fel, mert vagy széthordták, vagy teljesen megsemmisültek a két világégés során. A portréfestést, mint mesterséget, vándorfestők művelték, akik gazdagabb családoknál hosszabb-rövidebb időt eltöltve megfestették a család tagjainak arcképét, majd továbbálltak. Erdélyi viszonylatban legnevesebb arcképfestőnek Barabás Miklós (Kézdimárkosfalva, 1810 - Budapest, 1898) számít, de Sikó Miklós (Septér, 1818 - Marosvásárhely, 1900), kissolymosi Simó Ferenc (Székelyudvarhely, 1801 - Kolozsvár, 1869), a Munkácsi Mihályt felfedező Szamossy Elek (Déva, 1826 - 1888, Budapest) is közkedvelt és sokat foglalkoztatott portréfestők voltak. Ennek a műfajnak mintegy külön lendületet adott az a tény, hogy Rudolf trónörökös az évente Erdélyben megrendezett vadászataira elhozta udvari festőjét, a cseh Venceslav Melka-t, aki Rudolf öngyilkossága után Erdélyben telepedett le és az itteni nemesi családok festője lett, magyarosított néven mint Melka Vince (Neu-Benatek, 1834 - Kolozsvár, 1911). A portréfestést a XIX. század végén, a fényképezés megjelenése és mind szélesebb körben való elterjedése szorította háttérbe. Ekkor veszi kezdetét a képgyűjtés, a képvásárlás azon formája, mely a későbbiekben a mai értelemben vett képgyűjtemények kialakulásához vezet. Kezdetben kizárólag csak olyan zsánerű képek minősültek értékesnek, vásárlásra alkalmasnak, amelyek müncheni, bécsi, budapesti műhelyekben készültek és az ottani műcsarnokok által meghatározott irányzatoknak, elvárásoknak feleltek meg. Az erdélyi mesterek munkáinak egyáltalán, vagy alig volt értéke. . A Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857 - Técső, 1918) által alapított nagybányai festőiskola (1896) változtatta meg ezt a szemléletet, és lassan az erdélyi festők müveit is egyre többen vásárolják: mind előkelőbb helyekre kerülnek a különböző gyűjteményekben. A századelőn és az azt követő évtizedekben olyan híresebb erdélyi műgyűjtőket, illetve gyűjteményeket említhetünk, mint a dr. Jánossy Béla, nagybányai származású pesti ügyvédé; a Berger Lajos, nagybányai 10
