Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)

Dokumentumok

drága kincséért sem. Fáklyám mindig volt, s azt a főtanodai könyvnyomda kéményében tartottam elrejtve, mint drága kincset.

Midőn a Berzenczey László lakása előtt megjelentünk, zászlókkal, éljenezve, zeneszóval, a hatalmas népszónok azonnal megjelent köztünk, s közkívánatra mindig székre állva fel, beszélt hozzánk hosszasan a szabadságról, egyenlőségről és testvériségről. Beszédét igen gyakran szakítottuk félbe egetrázó zajos éljenzésekkel.

Nem kis szerepet játszott akkoriban Urházy György is, ki emlékem szerint - mint kir. táblai hivatalnok, a népmozgalmakban élénk részt vett. O írta s nyomatta ki több ezer példányban a következő lelkesítő költeményt:

„Unió - dal

Itt a zászló kezeinkben - Egy-kivánat lengeti,

Légyen egy a két hazából S így vész meg nem döntheti!

Hogy ha egyért fog kerülni Millió szívdobbanás S egybe forrunk, mint a szikla,

Úgy dicsőbb nép lesz-e más?

Föl mindnyájan nemzet-egység,

Háromszin zászlója int;

Hol van, a ki gyávaságban Félreálljon majd megint?

Föl, mindnyájan tettre készen Álljon minden férfi kar:

Hogy ha tán a sors kívánja És ha már nem jót akar!

Föl mindnyájan, hogy ha zászlónk majd a vérmezőben áll:

Háromszín zászló alatt lesz Vagy szabadság vagy halál!!

Urházy György“

40