Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)
Dokumentumok
Devisa voastră să fie: cereţi şi credeţi! însăs acum m-am prea depărtat de la oiept, după ce se subscriesera cu toţii, şi protonotarii apromiseră, că numaidecât vor mijloci trimiterea petiţiunei prin guberniu la maiestatea] sa, şedinţa se încheie. Iară seara tinerii cu vreo 200 de făclii şi stindarde au încungiurat vreo câteva uliţe spre aducerea aminte acestei serbători mari între strigete sgomotoase. Se trăiască casa habsburgică! Se trăiască libertatea teascului! Se trăiască uniunea! se trăiască Kossuth! Durduia ş. a. Mai pre urma în mijlocul piaţei de pe funtănă au rostit din tineri oraţiuni cătră mulţimea de jos, în care-i îndemna la uniune strigând cu glas mare: Egyesüljünk (Magyarországgal), mert másként elveszünk! Să ne unim că altmintrea perim! ... Aşa în linişte se împraştiara cătră casă. Astfel de petiţiune au scris şi cetate Oşorheiului, şi tinerimea scolastică din colegiul reformaţilor.1 Apropos! Mai ca uitasem! Că canţeliştii de saşi nici decum n-au vrut să subscrie uniunea zicând că-s juraţi de acasă. A. Papiu Ilarianu, cancelarist român de la Tablă 6. 1848. március 26., Marosvásárhely Eredeti, MOL, G. Pr. nr. 593/1848. Kiadva: „Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania“, I., Editura Academiei R.S.R., Bucureşti, 1977., p.110-111. Nagy Méltóságú Fő Kormányzó Gróf Úr. Kegyelmes Uram! Mint nagy méltóságod a királyi táblai ítélő mester urak által is tegnap értesíttetett, az ifjúság egy kérelmet írt alá, mi nagyméltóságodnak tegnap gyors posta útján fel is küldetett; itt nevezetes esemény a volt, hogy mikor az aláírás egy oláh születésű írnokra került, azt mondotta: „Én Pápius Iláriánus Sándor mint oláh alá írom ezen petitiót azon feltétel alatt, hogy ha lesz népjog, egyenlőség minden Erdélyben és Magyarhonban lakó külön ajkú nemzeteknek nemzeti léte és édes nyelve biztosítása, örök váltság minden pénzkárpotlás nélkül; mert eleget, de igen sokat fizettek már a parasztok, miután századok ólta bitangolják a nemesek nemcsak polgári, de emberi szent jogait is“. Mire mindnyájan felszólván és ellene nyilatkozván az iffjak, ő ugyan írását és nyilatkozatát visszavette, de a párásában lappangó tűz kiütötte magát, s véleményét tudjuk, az az előtti nap pedig több oláh írnokok itt hagyták a várost és szerteszélyel mentek, mit nagyméltó-1 A város folyamodványát lásd a 3. sz. alatt. A református kollégisták folyamodványát nem találtuk meg. A választ lásd a 15. sz. alatt. 35
