Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
III. "Herceg népe"
Múzeumi Füzetek rakta le az élő szájhagyomány és a hagyomány szövevényeiben eltévedt hazai krónikás." 92 Csak a nyugati székelység származik azonban az avaroktól, míg a keleti, nagyobb tömb ósei a kabarok voltak; mindkét rész feladata a határok őrzéséből állott, amit a honfoglalás után felvett nevük is bizonyít. A későbbiekben azután elhalványult a tömbök közötti különbség, s csak az egységes székelység képét őrizte meg az emlékezet.93 Néhány évvel később megjelent tanulmányában nagy GÉZA (bár általában véve nem osztja Thűry felfogását) úgy vélekedett, hogy a székelyek neve nem tartható ’favágó’ vagy ’határőr’ jelentésű szónak, hanem a török szelőiből származik.94 Érdekesen foglalt állást jelentős tanulmányában HÓMAN BÁLINT. Ő úgy látta, hogy a székely-kérdés körül levő zavar oka végsősoron Hunfalvy Pál, akinek működése óta túlságosan előtérbe kerültek a nyelvi szempontok, míg a történetiek háttérbe szorultak. Megrója őt és követőit azért is, mert véleménye szerint a német hiperkritikus nézetek hatása alá kerültek, s irtóhadjáratot indítottak a hagyományok ellen; a nyelvet tekintették egyetlen megbízható forrásnak. Mivel a székely-kérdés elsősorban történettudományi téma, így helytelen lenne feláldozni a tényeket egyoldalú nyelvtudományi hipotézisek kedvéért. Hóman — Karácsonyihoz hasonlóan — szintén három probléma megválaszolásában látja a megoldáshoz vezető utat. Kulcskérdései a következők: a. Ósfoglalók vagy királyi telepítvényesek-e a székelyek, b. Magyarok vagy idegenek? c. Mikor szálltak meg Erdélyben, illetve Magyarországon?95 Az első pontra a társadalmi szervezet és a jogi intézmények vizsgálata adhatja meg a feladatot Ez pedig arra mutat hogy a székely fejlődés teljesen analóg a kunokéval; az erős nemzetiségi szervezet egy zárt tömegben letelepült nép vagy törzs ősi gazdasági és politikai szervezete maradványaként fogható fel. Vagyis a titokzatos székelyek ősfoglalók voltak, Erdély egyedüli honfoglalói. A nemzetiségükre vonatkozó kérdést XII.-XIV. századi forrásaink segítenek megválaszolni, melyek csatlakozott katonai segédnépnek mutatják őket. Úgy véli, hogy „ a székely nép a magyartól (és a besenyőtől is) különböző, de a magyarral rokonnak, azzal egy iát hun származásúnak tartott önálló nép vagy törzs volt." 96 Eredetileg a magyartól eltérő (valószínűleg török) nyelvet beszéltek, de már korán elmagyarosodtak. Erdélybe való telepedésük időpontjára több tényből is következtethetünk. Mivel az erdőntúli vidék a monarchia megalapításakor királyi birtok lett, a székelyek pedig ősfoglalók, így legkésőbb a honfoglalás idejéig meg kellett szállniuk az általuk lakott területeket. A három kétséges pont tisztázása után már csak két eshetőséggel kell számolni: a székelység vagy a honfoglaló magyarokkal jött be, vagy pedig korábban is a Kárpát-medencében lakott. Kabarok nem lehettek, mert Anonymus és a krónikák határozottan megkülönböztetik akabar és a székely csatlakozást. Nem lehetnekeszegel-bolgárok sem, hiszen ezt a feltevést nem támasztja alá egyetlen adat vagy célzás sem. Mivel tudjuk, hogy ősfoglalók voltak, így „ a székelyekben egy, az avar birodalomhoz tartozó, s ennek bomlása utóm a IX. században Erdélybe húzódó néptöredéket kell látnunk." A krónikákban megőrzött anyag azt bizonyítja, hogy „ a hunnal azonosnak tartott, s a hun hagyományt őrző török fajú nép: az avar, bolgár vagy az avar uralom idején hazánk területén történetileg kimutatható hun törzsek valamelyikének ivadékai.“ 97 20
