Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása - Múzeumi füzetek 1. (Székelyudvarhely, 1990)
Múzeumi füzetek 1. szám emberi élet fenntartásához és kényelméhez szükséges dolgokban; mindezeket szász és székely vidékekről hozzák ide. A vásár vámja részben a polgárokat illeti, részben a várat. A polgárok szabadon tarthatnak korcsmát Szent Mihály napjától március haváig, egyébként csak a vár tartja és gondozza őket, de érvényben van az egyházi személyek és plébániák erre vonatkozó joga és szabadsága. Egyébiránt a piacon mindennap találhatók élelmiszerek, apró-cseprő holmik, azonkívül halak, majorság, sajt s amikor annak ideje van, alma, körte, barack, szőlő, dió, pogácsa, cseresznye, meggy s más ilyesfélék, amik a mindennapi megélhetéshez szükségesek. Három nagynak mondható templom van a városban. Közülük az első és a legrégibb a katolikus plébánia Szent Miklósnak szentelt és ugyancsak Szent Miklósnak a hegyén álló temploma, a városon felül, ahol a plébánia iskolái is vannak. Hajdanában számba sem igen vették, most nagyobb tiszteletnek örvend, mindig benső áhítattal látogatják. Volt rá idő, hogy az eretnek fejedelem hatalmában bizakodó eretnekek erőszakkal elfoglalták, de nem az ajtón hatoltak be, mert annak a kulcsát egyházfi tartotta magánál, hanem az ablakon át, erőszakot alkalmazva, s a lerombolt és kihurcolt oltárokat ott a hegyen tűzbe dobták. Rövid ideig az ő birtokukban volt a templom, de aztán visszaadták. A második templom építésére a kálvinista eretnekek szolgáltattak alkalmat. A piac közepén épült, körülbelül a XVlI-ik század elején, azzal a feltétellel, hogy Szent Miklós temploma, amelyet álnok módon elfoglaltak és ideig-óráig birtokukban tartottak, adassék vissza a katolikusoknak, az első és igazi tulajdonosoknak, ez az új pedig, amelyet a katolikusok és az eretnekek közösen építettek, maradjon a kálvinista eretnekeké, ami meg is történt. Attól az időtől kezdve övék a templom. 10
