Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása - Múzeumi füzetek 1. (Székelyudvarhely, 1990)
1. szám Múzeumi füzetek iparkodott előmozdítani kiváló munkásságot fejtvén ki a katolikus hit terjesztésében és az eretnekek hamisságának megdöntésében, mindjárt üldözést szenvedett. Vád alá helyezték kiváló buzgalmáért, amelyik főképpen akkor tűnt ki, amikor dicsőséget aratva vitázott a kálvinista eretnek hitszónokkal és egyben esperessel annak tulajdon templomában, és nyilvánvalóan megcáfolta az eretnekek esztelen tévtanait, amelyek eltérítik őket az isteni római katolikus anyaszentegyháztól, minek láttára a katolikusok megerősödtek hitükben, az eretnekek pedig nagyon sokan tértek meg. Elmarasztalására nem hoztak fel semmi érdemes okot, csak a fejedelemnek ezt a végzését hirdették ki előtte: „Azt akarjuk, hogy távozzék Erdélyből”. Mivelhogy közben igen sok kémet szabadítottak rá, hogy távozásra bírják, 1654-ben kénytelen volt Erdélyt elhagyni. De ekkor meleg szeretettel fogadta őt be a Károlyi család Nagykárolyban s a város határában helyet jelölt ki neki. így újra alkalmat nyert az eretnekek megtérítésére s néhány éven át ott fejtett ki kiváló munkásságot más jezsuitákkal együtt dolgozván, majd a Rákóczi család tulajdonában levő Patakon, ahol eredményesen munkálkodott az Úr szőlőjében Miilei atyával együtt, akit ugyancsak a Rákóczi család tiltott ki Erdélyből, de udvari káplánt csinált belőle. Ott élt tovább Sámbár egész 1663-ig. Az udvarhelyi plébánián Sámbár Mátyás után következő Buczani György jezsuita ugyanott halt meg pestisben 1661— ben. O is üldözést szenvedett, de az elviselhető volt. Utána pedig Gyergyai Török Benedek jezsuita következett, aki Fogaras megyéből betegen térvén vissza, nem sokkal utóbb, 1666-ban elhunyt. Ok ketten az udvarhelyi Szent Miklós templom főoltára mellett nyugosznak. Ez a Szent Miklós templom három remekbe készült és aranyozott oltárral ékeskedik. Az oltárok közül egyik a déli 13
