Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Szabóné Szilágyi Mária Emília: Az elefántagyar faragások kiegészítéséhez használt anyagok
a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét. Ehhez az egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott. Kiegészítéskor figyelembe kell venni az adott tárgy állapotát, szerepét, a fellelhető dokumentációt, analógiákat és a tulajdonos kívánságát10 11 (3. kép). Minden rendelkezésre álló információ összevetésével szabad csak meghozni a végső döntést, törekedve arra, hogy a kiegészítés lehetőleg reverzibilis legyen, kivéve, ha statikai megtartása miatt elengedhetetlenül szükséges és megköveteli az erőteljesebb ragasztóanyag használatát. Minden esetben a kiegészítést szabjuk a tárgyhoz és soha nem fordítva! Szükség szerint minimalizáljuk a beavatkozást. Kiegészítéshez használt anyagok Az elefántagyarból készült műtárgyak kiegészítéséhez alkalmazhatók természetes (állati és növényi) eredetű és mesterséges anyagok. Ez utóbbiak lehetnek természetes eredetűek vagy műanyagok. Az állati eredetű anyag lehet más állat agyara, foga vagy csontja, agancs, szarv, vagy ezek, illetve elefántagyar őrleményéből mesterségesen előállított anyagok. Mamut és mammut A mamut- és a mammutagyar a legalkalmasabb az elefántagyar helyettesítésére. Mindkettő több szempontból ideális. Kereskedelmük nem tiltott és annak ellenére, hogy fosszilis anyagnak nevezik, nem kövesedtek el, csak megfagytak, viszont megjelenésükben, struktúrájukban, kémiai, fizikai és optikai tulajdonságaikban szinte megegyeznek az elefántagyarral. A mamut (Mammuthus primigenus) kb. 4-5 millió évvel ezelőtt jelent meg és kb. 3600 évvel ezelőtt halt ki. Az Ormányosok rendjébe, az Elefántfélék családjába tartozik. Agyara elérheti az 5 métert és 95 kilogrammot, formája íves. A mammut szintén az Ormányosok rendjébe, azonban a Masztodonfélék családjába (Mammutidae) tartozik, 5,3 millió évvel ezelőtt jelent meg és kb. 11000 évvel ezelőtt halt ki. Agyara meghaladhatja akár az 5 méter hosszúságot is, és körülbelül 150 kilogrammot nyom, egyenes állású.11 A mamut- és a mammutagyart a szakirodalom fekete elefántcsontnak is nevezi12, keménysége a Mohs keménységi skálán 3, szerkezete sűrű, 2 g/cm3. Valószínűleg a zsugorodás13 miatt nehezebb és sűrűbb az elefántagyamál. A kollagénveszteség miatt merevebb, repedésekkel teli és 10 A tulajdonos kívánságát csak akkor lehet figyelembevenni, ha az nem káros a tárgy megőrzése szempontjából. Magyar Restaurátorkamara 2013. p. 63. 11 https://hu.wikipedia.org/wiki/Masztodon. 12 A talajban barnás-feketére elszíneződött külső rétegei miatt nevezik fekete elefántcsontnak is. Jehle 1995. p. 337. és http://www.beyars.com/ de_elfenbein-schwarzes.html. 13 Az elhullott állatok agyarai felveszik a talaj nedvességét. A talajból kikerülve a nedvesség nagy részét leadják, ha ez hirtelen történik, az anyag zsugorodhat, repedhet, vetemedhet. 4. kép. Külső rétegében elszíneződött mamutagyar. 5. kép. Mamutagyar keresztmetszeti képének részlete egy Schreger szög jelölésével. nehezebb feldolgozni, viszont gyönyörűen polírozható, igen magas fény érhető el. A szerves anyag leépülésével a talajban lévő mikroorganizmusok hatására szerves sók keletkeznek az agyar felszínhez közel levő rétegeiben, amik a föld vastartalma miatt létrejövő reakciók során türkizkékre színeződhetnek, emiatt előfordult, hogy türkizkék és lápisz lazuli pigmentek helyettesítésére is használták (4. kép).14 Sok hasonlóságuk ellenére a mamut-és a mammutagyar, Schreger-szöge alapján - ami mindig hegyeszszög megkülönböztethető az elefántagyartól, aminek Schreger-szöge mindig tompaszög.15 A Schreger-szög tényleges megállapításánál érdemes figyelembe venni az agyar külső szélét, hogy a szög kifelé mutasson. A külső oldalon a Schreger-vonalak általában erőteljesebben látszanak. Ha pontos eredményt akarunk, akkor az agyaron több szöget is meg kell nézni, mert előfordulhat, hogy ha csak egy, vagy túl kevés szögből akarunk következtetést levonni, akkor hibás eredményt kapunk. A mamutagyar megkülönböztetése az elefántagyartól történhet UV sugárzás segítségével is, de ez nem minden esetben biztos. A mamutagyar jellegzetes lila, bársonyszerű fluoreszenciát mutat azokon a helyeken, ahol vas-foszfát (vivianit) 14 Jehle 1995. Jelen tanulmány szerzőjének tapasztalata szerint nem nehezebb faragni, de a sok repedés miatt jobban kell figyelni a faragás irányára. 15 Espinoza - Mann - LeMay - Oakes 1990. pp. 81-83. 73
