Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Szabóné Szilágyi Mária Emília: Az elefántagyar faragások kiegészítéséhez használt anyagok
Az elefántagyar faragások kiegészítéséhez használt anyagok Szabóné Szilágyi Mária Emília Az agyarak használatáról már a történelem előtti időktől beszélhetünk. Vadászó, barlanglakó őseink nem csupán használati tárgyként, szerszámként, fegyverként, ékszerként, de szobrok készítéséhez is alkalmazták.1 Megtalálhatjuk az elefántcsontból készült tárgyakat, szobrokat, díszítéseket már az ókori Egyiptomban, a görögöknél, a rómaiaknál, a nyugati civilizáció szinte minden korszakában, az ókeresztény kortól a modem időkig mindenhol; Ázsiában, a Közel-Keleten és Eszak-Amerikában is. Az elefántcsont megmunkálása és alkalmazása egyaránt változatos. Eleinte csiszolták, karcolták, vésték, fúrták, faragták, égették, színezték, később fűrészelték, esztergályozták és festették is. Alkalmazták önállóan vagy díszítményként pl. bútorokon, dobozokon, borításként, de más anyaggal közösen is. Az elefántagyarra a közbeszéd általában az elefántcsont elnevezést - angol megfelelője ivory - használja, és gyakran a szakirodalomban is ezzel találkozunk. Ez megtévesztő, részben azért, mert az elefántcsont a szó szoros értelmében nem csont, hanem az állat agyara, másrészt, legtöbbször, mint gyűjtőfogaimat1 2 használják, és így adják meg az elefántagyarhoz hasonló megjelenésű természetes állati vagy növényi eredetű anyagból készült műtárgyak alapanyagát is.3 így neveznek minden olyan természetes állati és növényi eredetű anyagot is, amik az elefántagyarral hasonló megjelenésüek, s csak ritkán van szó valóban az elefánt agyaráról. Az elefántagyar felépítése, tulajdonságai Az elefánt4 agyara gyökértelen, nincs benne csontvelő, sem véredények, mert nem csont, hanem az állat módosult metszőfoga. Kérge sárgás-barna, 3-4 mm vastag, erős cementréteg. Belül többnyire fehér, világos vajszínű, de lehet zöldes árnyalatú, áttetsző vagy enyhén rózsaszín. Az 1 A németországi Schwäbische Alb hat barlangjából kerültek elő a valaha talált legrégibb „elefántcsontból” - mammutagyarból - készült szobrocskák. Korukat 28 és 40 ezer év közöttire becsülik. A figurák finom kidolgozottsága magas színvonalú technikai tudást mutat. A lelőhelyekről és a leletekről lásd https://welt-kultursprung.de/. A barlangokat az UNESCO felvette a Világörökség listára, https://www.urmu.de/de/ Home. 2 Diner-Dénes József is gyűjtőfogalomként határozza meg az elefántcsont faragást. Diener-Dénes 1905. p.55. 3 Jó esetben megnevezik az állatot pl. mammoth ivory, Mammut Elfenbein, stb. 4 Afrikai elefánt (Laxodonta africana) és ázsiai elefánt (Elephas maximus). agyar kialakulásakor egy zománcréteg képződik, és ezt a külső burkot tölti ki a dentin, a fogállomány, ami belülről kifelé nő, növekedési kúpokat létrehozva. A dentin ásványosodott sejtmentes kötőszövet, kollagén proteinekből álló szerves masszával. Közepén az agyar csúcsának irányába csökkenő kúp formájú pulpaüreg található. A benne lévő pulpát ideg és vérbő sejtek alkotják. A pulpa az agyar egyharmadtól kétharmadig terjedő része lehet, az állat élete során itt termelődik a dentin (1. kép). Az elefánt élete során az agyara folyamatosan növekszik, növekedési gyűrű jellemzi, ami ugyan nem évgyűrű, de a változásokat mutatja a lerakódásokban. A fiatal fog csúcsán zsírréteg található, ami gyorsan lekopik. Az elefántagyar szerves része átlagban 42,3%, a szervetlen 57,7%. A szervetlen rész kb. 80%-a karbonát-apatit5, azaz dahllit, apró, 2,5-200 nm-es hosszúságú kristályok, 20%-át szervetlen sók (magnézium-foszfát, kalcium-karbonát és különböző fluoridok) alkotják. Csekély részarányban klór, nátrium és kálium is található benne. Ezen elemek helye a dentin-1. kép. Az elefántagyar hosszmetszete: A. pulpa, B. dentin, C. cementréteg. 5 A karbonát-apatit karbonátos kalcium-foszfát, általános képlete: Ca,0(PO4)6(CO3)H2O. 71
