Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)

Bóna István: Mi lesz a leválasztás után?

3. kép. Az óbudai mithreum freskóinak egy része szervetlen, vakolatszerű hordozóra építve. A méretet úgy választottuk meg, hogy az együttes viszonylag könnyen kezelhető legyen.

4. kép. Az előbbi együttes hátoldala. A merevítést üvegszálas műgyanta rendszerek alkotják.

A rendszer döntően szervetlen, teljes mértékben porózus, egy valódi falhoz hasonlít. A sarkokban látszanak a felerősítésre szolgáló Tessauer csavarok.

5. kép. A freskós fal két ember számára biztonságosan kezelhető elemekből

való összeépítése Aquincumban egy időszakos kiállítás számára.

6. kép. A freskó az Aquincumi Múzeum időszaki kiállításán.

Azaz a könnyű szerkezet nagyméretű egységek kialakításához vezet, melyek kezelése, mozgatása, kiállításba helyezése bonyolultabb és veszélyesebb lehet, mint a kisebb, de nehezebb elemeké. Ezeket a műveket alig mozgatják, ha mégis, akkor nem a súly a legnagyobb gond velük, hanem az épületek nyílásainak a mérete. A szerző tapasztalata szerint a nagyméretű leválasztott falképek mozgathatóságát a modulszerkezet jobban biztosítja. Az összeszerelés-szétbontás lehető legegyszerűbb technológiájának kidolgozásával jól meg lehet oldani az esetleges áthelyezést. Ezzel a szemlélettel készült el a szerző vezetésével az óbudai mithreum freskóinak restaurálása (3-6. kép). Az elgondolás tökéletesen bevált. Ha nem így készült volna, nem lehetett volna a freskókat elszállítani Lyonba, a gallo-római múzeumba, ott kiállítani, majd hazahozni (7-8. kép).6

6 Szerző gyakorlatilag egyedül, két nap alatt rakta össze a modulszerkezetet az esztétikai helyreállítással együtt. A kiállításról: Facsády - Zsidi 2002. pp. 48-50.

32