Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Nemes Erika Tímea: A sepsikilyéni unitárius templom falképeinek festéstechnikája
1. kép. A templom déli oldala: — állványszintek, ■ • • • függőleges vakolathatárok. A felső regiszterben az Utolsó ítélet jelenete, alatta Bevonulás Jeruzsálembe, Mária gyermekével, Utolsó vacsora, Júdás csókja jelenetek. A nyugati és az északi oldal felső regiszterébe a Szent László legendát festették meg. A falképsor végét a két orvosszent, Kozma és Damján alakja zárja. A templom külső, déli falain csak pár falkép részlet marad meg, ezek közül a Kánai menyegzőt vélték felismerni az egyik töredékben. A másikon egy álló szent alakja látható. A nyugati oldalon a torony takarásában, pedig háromkaréjos árkád alatt egy női szent arcát fedezték fel, ami feltehetően egy hármas Mária ábrázolás töredéke.13 A templom falképeiről ugyan készültek feljegyzések, a képi ábrázolás mikéntjéről is született már néhány írás, de az alkotás folyamatáról, a falképek létrejöttének technikájáról érdemleges elemzés még nem, leszámítva azt a Kónya Adám által közzétett néhány sort a Keresztény Magvető idézett számában, amelyben megállapította, hogy a belső falképek közül az alsó regiszter hamarabb, a felette lévő pedig később készült.14 Kónya ugyan nem jelölte meg pontosan, hogy melyik falszakasz képeire gondol, de megfigyelése mindenképpen az általános konvenciókkal ellentétes, mert a kifestés általában fentről lefelé haladt. A déli fal képei Helyszíni megfigyeléseink alapján a templombelső falai három sávban kerültek kifestésre. A falképek vakolathatárainak fedése tükrözi a festés időbeni sorrendjét. Ezek alapján a templombelső falképeinek munkálatai - a Passió jeleneteket megszakító kosarat vivő szent és a Mária gyermekével ábrázolás kivételével, melyek korábban készültek - a déli oldal legfelső regiszterétől, az Utolsó ítélet (1. kép) jelenetétől indultak, fentről lefelé és bal13 Jánó 2008. p. 104. ]4 Kónya 1982. p. 211. ról jobbra. Az állványszint 170-180 cm magas. Az alsó és felső vakolathatárok nincsenek elsimítva, durva köztük az átmenet. A függőleges napi tagolásoknál már sokkal nagyobb gondot fordítottak ezek eldolgozására. Az Utolsó ítélet jelenetnél az első nagy szakasz, amelyet felvakoltak és kifestettek, 440 cm-es. A függőleges vakolathatár az ítélő Krisztus balján, a mandorla közvetlen közelében húzódik. A felvitt vakolatot erőteljes karmozdulatokkal simították el. A pár centiméter élű spatula sűrűn végigbarázdálta a képmező teljes felületét. A spatulanyomok többnyire vízszintesek és enyhén íves lefütásúak (2. kép). A vakolat elsimítását a képmezők kijelölése követte, ehhez kicsapózsineget használtak (3. kép). Egyes területeken súrlófényben alákarcok nyomai figyelhetők meg: pl. Krisztus mandula alakú mandorlájának dupla sávja, a mandorla közepén végighúzódó félköríves dupla sáv, amelyen trónol, valamint a lábai alatt is hasonló félkörívesen bekarcolt dupla sáv látható (4. kép). A glóriák megrajzolásához hegyes végű körzőt használtak. A segédeszköz által karcolt körvonal, továbbá a körző középső leszúrási pontja is mindenütt megtalálhatók (5. kép). Az előkarcolás időpontjában a vakolat nedves lehetett, a karcolások peremén a vakolat szemcséi alig vagy egyáltalán nem peregtek ki. Súrlófényes megvilágításban az ítélkező Krisztus alakjának közepén egy bekarcolt kereszt látható (6. kép). A karcolások mentén kétoldalt felgyűlt és halszálka formában rendeződött vakolat arra enged következtetni, hogy a vonalak meghúzása fentről le és balról jobbra történt. Ezek a feltehetően szerkesztővonalak szabályosan egyenesek, tehát meghúzásukhoz vonalzót használhattak. A Krisztus alak lábszárát is keresztülszeli egy vízszintes vonal, de a nyomokból ítélve ezt kicsapózsineggel hozták létre. 16
