Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Pál Szidónia: Neobarokk kovácsoltvas függőlámpa restaurálása
Neobarokk kovácsoltvas fiiggőlámpa restaurálása Pál Szidónia Történeti áttekintés A lámpa a II. Világháború után a romok eltakarítása során kerülhetett az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, az akkoriban oda menekített, sérült tárgyakkal együtt.1 A szájhagyomány szerint a lámpát a Budai Királyi Vár romjai között találták, amit nem bizonyít sem írásos, sem fényképes dokumentáció. Az sem kizárt, hogy a fővároson kívüli, esetleg az ország mai határain túl eső területről származik. Az azonban bizonyossággal kijelenthető, méreteiből és mívességéből ítélve, hogy valamely palota vagy kastély fedett pontján foglalta el helyét. Pandur Ildikó, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze a tárgyat a 19. század végére, a 20. század elejére datálja. A fuggőlámpa a barokk kor mintavilágát idézi. Hajlított csigák, akantuszlevelek. palmetták és kagylódíszek alapján, stílusát tekintve neobarokk. A készítés korára jellemző a díszítőelemek, levelek gazdag plasztikája. Dinamikusan felépített, egymásra rétegezett ornamentikájával mutatós példája a 19-20. század fordulóján magas fokon űzött, historizáló kovácsművességnek. A 19. század második felében az építkezések fellendülésével reneszánszát kezdte élni a hagyományos kézi kovácsolással készült díszes vaselemek alkalmazása; az 1870-es években előbb az igényes, főleg középületeknél, 1880 után pedig lényegesen szélesebb körben. A barokk kovácsoltvas elemek testes, rusztikus vas anyagával ellentétben, a historizmus idején szögletes, finoman hengerelt, illetve vékony lemezanyaggal dolgoztak a mesterek. A kezdeti szakaszban a reneszánsz formanyelv volt a meghatározó, a 80-as évekre már a barokk ornamentika uralkodott egészen a szecesszió térhódításáig.2 Ebben a korban a németek és a franciák mellett a magyar vasművesek is az élmezőnyhöz tartoztak.3 A korszak legnagyobb mesterének Jungfer Gyulát tartják, vele egy időben működő, nem elhanyagolandó műlakatos volt még Budapesten Alpár Ede, Arkay Sándor, Hochmann József, Pick Ede és sokan mások. Noha a Jungfer műhelyből rengeteg tárgy került ki, ezt a lámpát mégsem tartjuk onnan származónak, mert részben a stilisztikai jegyek, részben a készítéstechnika eltérnek az említett műhelyben alkalmazottaktól. Ezt több készítéstechnikai megoldás is bizonyítja. A szemügyre vett Jungfer darabok kissé robusztusabb anyagokból készültek és kevésbé finom megmunkálásról árulkodnak. A korszak vasművességét nyomon követhetjük az 1884 és 1903 között megjelent Mintalapok iparosok és ipariskolák számára című sorozatban,4 melynek 1884. évi - Vas- és Fémipari Mintalapok - kiadványában szerepel egy Schikedanz Albert által tervezett függőlámpa rajza (1. ábra). 1. ábra. Schikedanz Albert által tervezett fuggőlámpa (© IMM). ______________________________ 2 Pereházy 1982. p. 44. 1 Ezek a tárgyak gyakran leltári szám nélkül maradtak, ahogy a függő- 3 Pereházy 1982. p. 49. lámpa is. 4 Kiadja a Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 119
