Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Tóth Eszter et al.: Vaskori kocsiedény bronz kerekeinek restaurálása
közben láthatóvá vált reszelönyomok. A sárgaréz kiegészítések felületét kötőanyagba kevert szemcsés adalékkal (homok?) (7. kép) a korróziós réteggel fedett eredeti elemekhez hasonlóra alakították, majd az egész tárgyat zöldre színezett viaszréteggel vonták be. Ez a viaszréteg a tárgy egységes kinézetének kialakítására, valamint védőbevonatként szolgált a tárgy eredeti részein. A tárgyak újrarestaurálását az utóbbi két kerék statikai állapota, valamint a védőbevonatok cseréje indokolta. A konzerválás-restaurálás menete Tárgyidegen anyagok eltávolítása A kerekeket borító viaszos védőbevonat eltávolítása lakkbenzinbe mártott pamutvattával, enyhe dörzsöléssel történt. Az eljárást a korróziós rétegek egyenetlen felszíne miatt szükséges volt többször megismételni. A sárgarézbilincsek, az azonosítatlan, megsárgult ragasztó, valamint a lágyforrasztások nyomai mechanikus úton kerültek eltávolításra. A bilincsek esetében a lágyforrasztással létesített kapcsolat nem a műtárgy alapfémével, hanem annak korróziós termékével került kialakításra, a forrasztott sárgarézgyűrűk mechanikus úton való eltávolítása az eredeti részek sérülése nélkül kivitelezhető volt. A 4. számú keréken a színezett viaszréteg és a felületen ülő ragasztó eltávolításával láthatóvá váltak a lágyforrasztások és a sárgarézelemek felszínén az eredeti elemek érdes, korrodált felületét imitáló ismeretlen kötőanyaggal rögzített szemcseréteg. A homokos réteg mechanikus úton való eltávolítása (6. kép) után pontos képet kaptunk a lágyforrasztások kiterjedéséről, kiderült, hogy azokat nemcsak a kiegészítések és eredeti elemek összeállítására alkalmazták, hanem a darabok között, olykor több négyzetcentimétemyi hiányok pótlására is. A nagy mennyiségű forrasztóanyag miatt döntöttünk úgy, hogy a tárgyat minden rögzítési ponton szétbontjuk, illetve a lehető legnagyobb mértékben eltávolítjuk a cint az összes felületről. Ezt az is indokolta, hogy nedvesség jelenlétében többféle fém érintkezése növeli az elektrokémiai korrózió kialakulásának esélyét, mely folyamat a műtárgy alapanyagát károsítja. A cin eltávolítása rétegről-rétegre haladva szike segítségével történt, a legnagyobb darabot forrasztópisztollyal melegítve távolítottuk el az eredeti részről. A tárgyegyüttes négy darabjának azonos esztétikai megjelenéséhez szükséges volt a kerekek felületén lévő magas, a síkból erősen kiemelkedő korróziós szigetek méretének csökkentése. Az 1. számú kerék esetében a korróziós réteg egyenletes volt, ezt a darabot tekintettük a művelet során etalonnak. A tárgyak egységességének megőrzése céljából a három hallgatónak párhuzamosan és azonos módon kellett haladnia és folyamatosan az etalondarabhoz, illetve egymáséhoz viszonyítani a korróziós termék eltávolításának mértékét. A művelethez marokcsiszolóba fogott gumikorongok bizonyultak a legalkalmasabbnak (8. kép), melyek morzsalékát a felületekről sűrített levegővel fújtuk le. 8. kép. Korróziós réteg elvékonyítása. A párakamrapróba és annak következményei A párakamrapróbához a kerekeket exszikkátorba helyeztük, 24 óra eltelte után felületükön elváltozást nem tapasztaltunk. A tárgyakba került nedvesség gyorsabb távozása érdekében a párakamrapróbát szárítószekrényben való szárítás követte. Száradás után a kerekeket a szekrényből kiemelve azt tapasztaltuk, hogy felületük foltokban erőteljesen besötétedett, ez azért történt, mert a korróziós termékek mélyebb részeiben megülő viaszos kezelőszer a meleg hatására a kerekek felületére vándorolt. A jelenség a tárgyegyüttes minden darabján tapasztalható volt, ezért az összes kereket és töredékeiket lakkbenzinben áztattuk két napon keresztül, hogy az oldószer a lazább szerkezetű korrózió mikropórusaiba is behatolhasson. A viaszos védőbevonat maradéktalan eltávolítását szárítószekrényben történő melegítéssel ellenőriztük. Az eredeti kerekeken és töredékeiken újabb párakamrapróbát végeztünk23, de kloridos kivirágzást nem tapasztaltunk. A 3. számú kerék ragasztása, kiegészítése A küllők repedései kétkomponensű, epoxi típusú műgyantával24 kerültek feltöltésre. Szárítószekrényben történő melegítéssel a gyanta viszkózusabbá vált, így be lehetett csorgatni a nyílásokba. A töredékek ragasztásához és a kiegészítésekhez fogászati metakrilátgyantát25 választottunk, melyet porpigmentek hozzáadásával színeztünk a tárgyfelszínhez közel 23 Feltételeztük, hogy a mélyebb rétegekben lévő viaszos kezelőszer az első párakamrapróba során elzárta a nedvességet az aktív kloridionoktól, ezért nem mutatkozott a felszínen világoszöld kivirágzás. 24 A ragasztáshoz kétkomponensű epoxigyantát (UHU Plus 300) használtunk. 25 A töredékek ragasztása és kiegészítése kétkomponensű, fogászati metakrilátgyantával (Duracrol) történt. A gyanta két komponensének technikai és biztonsági adatlapjai elérhetők az alábbi linken: https://www. spofadental.eom/dental-resins/duracrol-other-resin-materials#doc. 10
