Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Puskás Éva - Sulyok László: A Szatmárnémeti Székesegyház és Egyházművészeti Gyűjtemény bemutatása
A Szatmárnémeti Székesegyház és Egyházművészeti Gyűjtemény bemutatása Puskás Éva - Sulyok László 2015-2017 között került sor a Szatmárnémeti Székesegyház mellékoltárképeinek restaurálására, amit a Szatmári Római Katolikus Püspökség restauráló műhelyében végeztünk. Ez alkalommal is, mint általában, nem szorítkoztunk csak a konzerválás-restaurálás menetének dokumentálására, hanem szerettünk volna minél többet megtudni a festmények keletkezéséről, alkotóikról és magáról az épületről. Az alábbiakban a műemlék templomról korábban megjelent írásokat1 az Egyházmegyei Levéltárban végzett kutatásaink során fellelt újabb adatokkal1 2 kibővítve mutatjuk be a székesegyház történetét, a benne lévő oltárokat, falfestményeket és berendezéseket, az ezekhez kapcsolódó restaurálási munkálatokat, valamint a székesegyházban helyet kapott egyházmüvészeti gyűjteményt. A székesegyház története napjainkig Az épület mai alakját a 19. század harmincas éveiben, többszöri átalakítás következtében nyerte el (1. kép). Alapja az egytornyú, kis plébániatemplom, melynek építésére a várbeli Nagyboldogasszony templom romossá válását követően 1786-1798 között került sor. A misék az építkezés ideje alatt sem szüneteltek, a mai Dacia (Pannónia) szálló helyén álló városháza épületében tartották meg azokat. A templom építése Korom Mihály plébános idején 1798-ban fejeződött be és ugyanazon év november 1-én Tájer György egri kanonok szentelte fel Urunk mennybemenetele tiszteletére. Ez időben a templombelsőt három oltár díszítette, a főoltár, valamint egy Szent István és egy Szent János mellékoltár. A Szent István oltárkép elég rossz állapotban ugyan, de ma is megvan, levéltári feljegyzések alapján sikerült beazonosítani (2. kép).3 Amikor 1804-ben e térség levált az egri egyházmegye területéről és létrejött a szatmári egyházmegye, a templom szűkösnek bizonyult és elkezdődött a megnagyobbítása, székesegyházzá való átalakítása. Az első munkálatok báró Fischer István (1804-1807) püspöksége idején kezdődtek, amelyet Klobusiczky Péter püspök folytat (1807-1821) és Hám János püspök fejez be az 1830-1837-es időszakban. A kupola, a mellékhajók, a portálé és a két torony Hám idejében készültek el, feltehetően Hild József budapesti 1 Bara 2010. 2 Köszönet Várady Lajos levéltárosnak a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért. 3 Egyházmegyei Levéltár, Székesegyház, kézirat, pp. 23-24. 1. kép. A Szatmárnémeti Székesegyház. építész tervei alapján. A Székesegyház főbejáratát hat korinthoszi díszítésű oszlop teszi monumentálissá, fölöttük pedig a Megváltó, Szent Péter és Szent Pál szobrai őrködnek a város nyugalma fölött. A templom talapzati részein, beépített fülkékben Szent István és Szent László szobrai láthatók. Hám püspöksége alatt a templombelső is átalakul és ekkor már a főoltár valamint hat mellékoltár díszíti. A főoltár Urunk mennybemenetelét ábrázoló festményét Pesky József (1795-1872) festőművész4 készítette 1836-ban Budapesten (3. kép). A mellékoltárok képein Szent István király, Evangélista Szent János, Krisztus a 4 Oltárképeit általában metszetek alapján festette, alkotásai egész Kárpát-medence szerte megtalálhatók. 95
