Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Emődi András: Tébi János nagyváradi lakatosmester toronyórái
8. kép. A hegyközcsatári erősen szennyezett óraállás. rom szempont érvényesülhet. Az első az, hogy az érdeklődők, a látogató közönség számára elérhető, megtekinthető, a biztonsági szempontoknak is megfelelő helyen van-e a már működésképtelen régi óra szerkezete. A legtöbb esetben szűk toronybelsők rozoga, sokszor életveszélyes létráin lehet csak megközelíteni az óraállást, az pókhálós, galambürülékkel megszórt környezetben található, többnyire természetes fényt teljességgel nélkülöző, némely esetben igen szűk helyen (8. kép). A másik szempont a tulajdonos egyházközség anyagi helyzete és hozzáállása, hiszen amennyiben az eredeti helyszínen való bemutatást céloznánk meg, úgy a torony falétráinak karbantartása, az óraállás kivilágítása, a minimális biztonsági előírások betartása, az állandó takarítás és nem utolsó sorban a látogatási idő biztosítása is követelmény lehet. A legtöbb esetben ez utóbbi elvárásokat nem tudják teljesíteni. Mérlegelésünk harmadik szempontja az kell legyen, hogy biztosítható-e a műtárgy kiállítása egy másik, megfelelő helyszínen. Ezzel kapcsolatban nem rejtenénk véka alá azon aggodalmunkat, hogy vajon a nehezen hozzáférhető toronyban, vagy leszerelve, akár kiállított vagy akár csak raktározott állapotában van-e nagyobb biztonságban a műtárgy (a gátlástalan műtárgykereskedőkre gondolunk, minden esetben van az a pénz ahol a kísértés beindul)?! Talán kizárnánk a leszerelés és elköltöztetés lehetőségét azokban az esetekben, amikor igényesen kivitelezett (egyúttal zárható és tisztán tartható) óraházban van elhelyezve a szerkezet. Itt bemutatható lehetne a mozgásátviteli elemek és az ütőszerkezet egy része is, nem utolsó sorban nehezen szétválasztható műtárgy együttesről van szó. A koronamű és a számlapok hátrészein lévő fogaskerék szerkezetek egyébként szinte kivétel nélkül minden esetben megközelíthetetlenek, azok a helyszínen nem mutathatóak be.25 Újváros óraszerkezetének helyben történő bemutatását több okból is elvethettük. A szédítő magasságban, óriási ablakok mögötti huzatos helyen lévő óraállást rossz minőségű létrákon lehet megközelíteni, az óraház esztétikai értéket nélkülöző deszkaépítmény, a közösség pedig képtelen volna anyagiakat előteremteni a biztonsági elemekre, a létrák cseréjére, a látogatás felügyeletére. Hegyközcsatáron egyszerű volt a döntés, ugyanis a nagyon szűk toronybelsőben nagyon elhanyagolt, korhadt ácsszerkezet tartotta az óraállás rovarkárosított gerendáit, az amúgy is primitív kivitelezésű óraház nagyrészt megsemmisült (9. kép). Itt a lelkész és a presbitérium meg is fogalmazta az igényt az óraszerkezet restaurálást (tisztítást) követő kiállítására, a templom belterében. • A szerkezetek leszerelésére két lehetőség adódik. Amennyiben a torony felépítése, a lépcsők és létrák minősége, továbbá a lefelé vezető út tágassága lehetővé teszi, úgy szétszerelés nélkül, egyben, a kiálló alkatrészek eltávolítása (ingarúd és lencse, szélfogók) után mód nyílhat, esetenként emelőcsiga igénybevételével. Súlya így is legalább 150 kg. Tudni kell azonban azt, hogy sok esetben az óraszerkezeteket működésük végleges helyén szerelték össze, fizikai képtelenség azokat egyben fel- és levinni. Példának okáért Tébi összeszerelt óráját 1872 nyarán Várad-Újvároson a még felállványozott torony nagyméretű, és az óraállás szintjének közelében lévő egyik ablakán emelték be csigák segítségével. A második lehetőség a szerkezet helyben történő szétszerelése. Itt megemlítenénk, hogy számos esetben levéltárilag dokumentálhattuk azt a tényt, hogy az óraszerkezeteket működésük során néhány évenként szétszerelték és az alkatrészek egyénit kép. Az óraállás korhadt gerendái. 25 Ld. Emődi 2018. fényképmellékleteit. 82
