Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Denielisz Dóra: "Fából csinált és zsendellyel fedett…" Faszerkezetek egykor és most Háromszék református templomépítészetében
hordja a deszkázatot és a vakolatréteget. A papolci boltozat azonban nem teljesen független a tetőszerkezettől. A tetőszerkezet minden főállásban a kötőgerenda helyén és helyett két oldalon díszes záródással kiképzett gerendacsonkokkal „szúrja át” a faboltozatot. A boltozat tehát az ébredő erőktől függően saját oldalirányú erőin túl a tetőszerkezet oldalnyomását is képes felvenni. Ez a tulajdonság mind a konstrukció leleményességének, mind az anyagválasztásnak a hozadéka (7. kép). Történeti tetőszerkezetek „Általában jellemző a keleti Erdély faépítészetére, hogy a nagy művészetek hatása még a nyugati résznél is kisebb mértékben érezhető rajtuk, csak elszórtan jelentkezik. Önként értetődik ebből, hogy itt vannak azok az emlékek, amelyek leginkább függetlenek a kőépítészet hatásától, történeti stílusaitól és viszont leginkább ragaszkodnak a régebbi formákhoz, a kialakult hagyományos típusokhoz, amelyeknek jellegéből legtöbbet őriztek meg. ”15 Balogh Ilona sorai jól jellemzik a székelyföldi faépítészetről kialakult általános képet, mely a helyszíni kutatások során is megerősíthető, annak ellenére, hogy az újkori és középkori faépítészet emlékei már Erdélyben is egyre kisebb számban vannak jelen. A gyakran emlegetett faépítészet azonban közkedveltsége ellenére jóval kevésbé ismert számunkra, mint például a korabeli falazott szerkezetek. Legjobb példa utóbbiak szemléltetésére, a korabeli tetőszerkezetekről való ismereteink hiánya. Az elmúlt években szerencsére akadtak kezdeményezések, melyek utóbbi hiányosságok pótlásán dolgoztak. Példaként a Csíkszeredái Anno Domini Dendrolab munkatársai Tóth Boglárka és Botár István 2016-ban végezték el a korabeli Sepsiszék történeti tetőszerkezeteinek és haranglábainak dendrokronológiai vizsgálatát, mely kutatás nemcsak az egyes szerkezetek kormeghatározását és építéstörténeti adalékait tartalmazta, hanem a munka összességében jó áttekintést ad egy összefüggő terület szerkezettípusairól.16 A mai Kovászna megye református templomainak és imaházainak történeti tetőszerkezetei a 16. századtól értelmezhetőek számunkra, hisz legkorábbi kapcsolódó emlékünk a sepsibodoki református templom szentélyének fedélszerkezete. A faanyag kivágásának ideje alapján 1525-re datált szerkezet17 mutatja a korabeli tetők jellegzetességeit: több emeletes kiképzés, a csomópontok faszeges és/vagy félfecskefarkas kapcsolatai, a merevítések - különösen az oszlopok esetében - a tér három irányában értelmezhetőek, valamint a szerkezet összességében megbonthatatlan egységet alkot (8. kép). Szintén a bodoki templom hozható példaként a vizsgált csoportba tartozó 17. századi háromszéki tetők egyetlen fennmaradt példájaként. A hajó feletti szerkezet kora 15 Balogh 1935. pp. 55. 16 Tóth 2017. 17 Tóth 2017. pp. 115-122. 1651-re tehető18, mely minden bizonnyal a Mikó Miklós által finanszírozott templomfelújítás eredményeként jött létre.19 Utóbbi tetőszerkezet középkori jellege ellenére már az újkori szerkezeti gondolkodással is rokonságot mutat. Bár az előbbi jellegzetességeit mind magán viseli, mégis megfigyelhető a fő- és mellékállások különválása, a főállásokban a barokk kori keretes szerkezet dűltszékeinek kezdetleges megjelenése. A tető hajlásszöge (60 fok körül), illetve a tölgyfa, mint anyagválasztás, is utal a szerkezet középkori jellegére (8. kép). 8. kép. A sepsibodoki református templom tetőszerkezete (a szerző felvétele, 2015). Igazán tömegesen fellelhető, azonos korú tetőszerkezetek - nem meglepő módon - Háromszéken is a türelmi rendelet és az 1802-es földrengés hatására épült emlékanyagban találhatóak. Néhány jellegzetes típust képviselnek a bodosi (1788-1794), az étfalvi (1802-1085) és a bitai (1808) templomok lefedései. A bodosi templom Erdővidéken a 18. század végén több helyen is megjelenő példája annak, miként kell téglaboltozat fölé tetőszerkezetet emelni (9. kép). Ebben az esetben a tetőszerkezet oldalnyomását ferde vonófákkal veszi fel a szerkezet, a felső torokgerenda — vagy kakasülő - feletti sarokmerevítései már a középkorban kedvelt megoldások. Az bitai templom egy újkori, de már jóval korábbi szerkezeti megoldások jellegzetességeit hordozó példaként áll előttünk (9. kép). Háromszéki viszonylatban nem egyedülálló ugyanis az azonos állások sorolásából építkező szerkezet, mely minden állásában kötőgerendá-18 Tóth 2017. pp. 115-122. 19 A Mikó Miklós patrónus által finanszírozott felújításra ma is egy a templom nyugati kapuja felett található kőtábla emlékeztet. 69
