Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Moór Anikó: Két pár 18. századi női, hímzett selyemcipő restaurálása
Állapotfelmérés 3. ábra. A sarok fő részei (a szerző rajza). újítás volt a cipőkészítésben, korábban kifordítva varrták össze az egyes alkatrészeket. A hazai analógiákon mindkét varrástípus megfigyelhető. A 18. század első felében a ráma általában fehér színű bőrből készült, melynek funkcióján kívül dekorációs szerepe is volt.14 A felsőrészhez varrták a sarkat borító bőrt és szövetet, felhelyezték a fa sarkat, majd beborították. Röntgenvizsgálat segítségével feltárult a sarokpalást rögzítésének módja. A homlokrészen keresztbe fűzött cérnával feszítették a famagra a borításokat (3. ábra). A rózsaszín cipő sarkát a felsőrésszel megegyező szövettel borították és fémfonalakkal hímezték. A kék esetében a sarok eltérő, bordás mintázatú15 rózsaszín selyemszövetborítást kapott. Közepét függőleges irányban fémfonalas paszomány ékesíti. A felbolyhozott járótalpat kéttűs varrással erősítették a rámához és a sarokpalásthoz, a járófelületen varratárokba bújtatva az öltéseket. A tökéletesen egyenletes, apró öltések sora a cipők sarkának egyik ékessége volt. Végül a felsőrész peremét selyemszalaggal szegték körbe. Ugyanezzel a szalaggal borították be az oldalvarrásokat is. A kék cipő szegőszalagja eredetileg rózsaszínű, bordás mintázatú16 selyemszalag. A rózsaszín cipőt nyersszínű selyemtaft szalaggal szegték. 14 Fairhurst 2015. p. 62. 15 Vetülékiránnyal párhuzamos bordás mintázatát egy vastagabb, majd két vékonyabb vetülékfonal használata adja, mely ritmus folyamatosan ismétlődik. 16 Vetülékiránnyal párhuzamos bordás mintázatát sűrű és vékony láncfonal rendszere, valamint vastag vetülékfonal használata okozza. Elnevezése Gros de Naples. Mindkét pár cipő igen rossz állapotban került a restaurátorműhelybe. A felsőrészek külső-belső felülete szennyezett, a szövetborítás és a díszítmény szakadozott, hiányos volt. Statikailag meggyengültek, deformálódtak (7. kép). A fémfonalak teljes felületét szürke színű korrózió fedte. A kék cipő legnagyobb sérüléseit molykárosítás okozta. Hiányok keletkeztek a borítószövetben, a fejrészt díszítő selyemhímzés fehér és rózsaszín fonalaiban (8. kép), a szegőszalag pedig szinte teljes mértékben megsemmisült. Az egykor rózsaszín szalag megmaradt töredékei kifakultak. A „b” jelzésű cipőn elszakadt az egyik pánt, a sarok- és oldal varrások, valamint a sarkat díszítő paszomány. A fémfonalas díszítmények megsérültek, hiányok keletkeztek rajtuk. A selyem sarokpalást több helyen végighasadt. A színes virágszirmokat egykor keretező fekete selyemfonal már csak a fonákoldalon volt látható (9. kép). A rózsaszín cipő borítószövete teljes mértékben kifakult, eredeti színe csak a behajló széleken volt megfigyelhető. A selyemdamaszt sok helyen elszakadt, hiányos volt. A sérült részeknél láthatóvá vált az alatta lévő elöregedett ragasztóréteg, melybe egyes részeken a szövet teljesen beleragadt (10. kép). A szegőszalag csak rövid szakaszon maradt meg, sérült állapotban. A fémfonalas hímzés korrodálódott, a szakadozott fonalak lebegtek, 7. kép. A kék cipő deformálódott felsőrésze. 8. kép. Selyemhímzés a kék cipőn. 46
