Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Németh György: Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára levelesládái. Két rendhagyo szerkezetű kabinetszekrény
Nagyszeben volt a legalkalmasabb arra, hogy mint Erdély gazdasági és közigazgatási központja betöltse a főváros szerepét. Ebben a városban székelt az Erdélyben állomásozó német csapatok katonai parancsnoksága és a Gubernium.42 Az 1708 novemberében Brassóból Nagyszebenbe érkező Bíró Sámuelt a halálosan beteg gubernátor43 arra kérte, írja meg sírversét. A kiváló jogtudós, aki a Bánffy család és a kormányzó bensőséges barátja volt, jó poéta hírében állt. A gubernátor felesége számára készült epitáfium feliratát is ő szerezte. Az elkészült sírverset még meghallgatta a nagybeteg gubernátor, majd azt ezüst táblára vésték, betűit aranyozták és később a halottal együtt koporsóba tették. Az eseményt gróf Bánffy György veje, Wesselényi István jegyezte fel 1703-tól 1708-ig vezetett naplójában, melynek a válságos időknek megfelelően találóan, a Sanyarú világ címet adta.44 A gubernátor halálos ágyán megszemlélte a koporsót is, „melyet 33 németforintokért csináltanak a német asztalosok”, majd Wesselényi így folytatja naplójában „...de oly exacte, hogy fakoporsót olyan szépet soha nem láttam, mind összveeresztésére nézve, mind amint megpallérozták. Amely olyan szép labor és fényes, mintha gyökérből volna egészen csinálva, és úgy kong, mintha valami metallumból volna csinálva, minthogy diófa.”45 Wesselényi naplóbejegyzése is bizonyítja, hogy a „sanyarú világ” ellenére Erdély „fővárosában” kitűnő német asztalosok működtek, akiket Wesselényi következetes szóhasználata alapján nyilván meg kell különböztetni a helybeli szász mesterektől.46 Amennyiben a további kutatások alátámasztanák, hogy az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött kabinetszekrény és párdarabja Nagyszebenben készülhetett, jelentősen bővülne azoknak a tárgyaknak a köre, melyek a 18. század elején kibontakozó nagyszebeni luxusasztalossághoz, a Nagyszebenben ekkortájt megjelenő ébenisták tevékenységéhez köthetők, valamint új szempontok alapján lehetne vizsgálni működésüket. 42 Erdélyi Királyi Gubernium (Kormányzóság, Stattalterrat), 1695-ben állították fel, kezdetben Gyulafehérváron működött, majd a Rákóczi-szabadságharc elől menekülve Nagyszebenbe költözött. 43 Gróf Bánffy György (1661- Nagyszeben, 1708 nov. 15.) Habsburg-párti föúr, az osztrák birodalomhoz csatolt Erdély első főkormányzója (gubernátor). 44 Wesselényi István, báró (1674-1734) azok közé a hosszú évekre Szebenbe zsúfolódott főurak közé tartozott, akiket Rabutin császári generális úgymond „barátságos fogságban” tartott. A városba szorult magyar nemesek nem pusztán mozgásszabadságukban voltak korlátozva. Járványok terjedtek a városban, a Gubernium kormányzó testületé tagjainak elvesztése miatt az évek során szinte kihalt. Naplójában nemcsak Nagyszeben, de egész Erdély e mozgalmas korszakáról igyekszik minden részletre kiterjedően tájékoztatni. 45 Wesselényi 1985. II. kötet p. 678. 46 Victor Roth (1874-1936), az erdélyi német iparművészet kiváló kutatója szerint a szász polgári otthonok igénytelenségük miatt nem biztosítottak kedvező talajt a reneszánsz bútorművesség számára. Az ebből az időszakból fennmaradt bútoremlékek számát és színvonalát kifejezetten szegényesnek tartja. Roth, 1908. p. 180. Kollégáinkkal a kabinetszekrényekkel kapcsolatosan kutatási projekt elindítását tervezzük. Az Ars Decorativaban megjelent és a jelen publikációt a projekt felvezető tanulmányainak szántuk. A további kutatást indokolttá teszi annak a kérdésnek a megválaszolása tehát, hogy az iskolázottságát tekintve elképzelhetően valamelyik dél-német bútorkészítő központból származó mester hol készíthette az ezektől a központoktól oly távol eső területen élő székely nemesi család számára ezeket a szokatlan műalkotásokat? A kabinetszekrények készítési helyszínének további kutatását illetően (e tanulmányban) ugyan Nagyszebenre és az ott működő ébenisták tevékenységére hívjuk fel a figyelmet, azonban szükséges volna kutatást végezni Kolozsvár és Brassó asztalos céheivel, a luxusbútorok készítésének helyi hagyományaival és e városok asztalos céheihez esetlegesen csatlakozó ébenisták tevékenységével kapcsolatosan is.47 Összefoglalás A tanulmány egy immár több mint 20 éve zajló kutatás történetét és az annak során megállapítható fontosabb következtetéseket ismerteti. Egyúttal felhívjuk a figyelmet arra, hogy a homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára számára, 1705-ben és 1709-ben készített kabinetszekrények ügyében a kutatómunkát folytatni volna szükséges. A feladat, melynek elvégzése a restaurátor kompetenciáját messze meghaladja több, különböző tudományterületen dolgozó szakember együttműködését igényelné. A kutatásunk tárgyát képező bútortípusnak eddig mindössze két példánya ismert. Megalkotásának történelmi körülményeit figyelembe véve előfordulhat, hogy egy „zárványjelenségről” van szó és ez a bútortípus konstrukcióját, valamint funkcióit illetően a továbbiakban az európai bútorművesség páratlan megnyilvánulásának lesz majd tekinthető. Valóságos csoda, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc idején a háború, járványok és éhség sújtotta Erdélyben a megrendelők vagyoni helyzete megengedte, hogy e különleges bútordarabnak két példánya is elkészülhessen. Az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményében őrzött, a szerző által 1994/95-ben restaurált, rendhagyó szerkezetű kabinetszekrény párdarabjának felbukkanásáig ugyanis, ennek a bútortípusnak a puszta létezése is vitatható volt! Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára levelesládái feltűnésükkel akár az európai bútortörténet-tudomány területén is változást eredményezhetnek, mivel általuk felhívhatjuk a figyelmet a mozgatható szerkezeti elemek segítségével működtetett bútoroknak egy olyan csoportjára mely - véleményünk szerint — evolúciós állomásnak tekinthető a 18. század közepén Európában megjelenő átalakítható (többfunkciós) bútorok kialakulását illetően. 47 Dr. Szőcsné Gazda Enikő és Fehér János szíves közlése. 41
