Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Tóth Zsuzsanna: Corvina-kötések az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében
36. kép. Festett és aranyozott rátétek a kötéstáblán, a fonatdísz közeiben lévő rátétek színe nem meghatározható, készítésekor valószínűleg élesen elvált a háttértől. Cod. Lat. 414. 37. kép. A díszítmény tengelyét kijelölő karc. Cod. lat. 160. 38. kép. A gerinc díszítése a léniázás alól kibukkanó sodrott zsineg lekötésnyomaival. Cod. Lat. 370. A kötetek gerince csak vaknyomással díszített. A bordákat és az oromszegők vonalát hármas léniák hangsúlyozzák, melyek nem futnak túl a gerincen és együtt határolják a gerincmezőket a táblák mentén futó léniákkal. A gerincmezőket átlósan nyomott léniákkal sűrűbb vagy ritkább rombuszhálóval díszítették, az osztásokba rozettákat nyomva. Szintén léniákat húztak a dupla bordák osztásaiba is, ezek és a bordák mentén futó léniák fedték el a bordák lekötésének zsinórnyomait. Az ismert corvina-kötések díszítéséhez 47 nyomóformát használtak, melyek közül néhány az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött corvina-kötéseken nem fordul elő. Több kódexen találkozhatunk lánc rögzítésének nyomával. A lenyomatok formája és mérete megegyezik, de feltehetően nem a Corvina könyvtárban került a kötésekre, hanem később, más gyűjteményben. A corvinák kötéstechnikája az Alpoktól délre eső területen kialakult kötéstípushoz, az itáliai reneszánsz kötésekhez szorosan kapcsolódva, annak lefűződéseként képez önálló kötéscsoportot, mely kötéstípus néhány elemében a bizánci kötések hagyományait folytatja és a terjeszkedő oszmán birodalomból érkező hatások eredményeképpen keleties jegyeket is magába olvasztott. Ez utóbbi hatás főleg a díszítőmotívumokban jelenik meg és a corvinák dúsan aranyozott tábláin teljesedik ki. Magyarországon a reneszánsz elterjedése főként a királyi udvarhoz köthető, a szorossá váló itáliai kapcsolatok eredményeképpen az országba bekerült kötések és a budai műhely hatást gyakorolt a helyi, még gótikus stílusban alkotó műhelyekre. Ennek eredményeképpen a gótikus kötések hagyományai keverednek az új formákkal, létrehozva a magyar reneszánsz kötéseket. Ennek során a korábbi, robusztus megjelenésű gótikus kötetek filigránabbá válnak, általános lesz a táblák belső oldalának rézsútolása, miközben a peremek megnyúlnak, és új reneszánsz díszítő motívumok jelennek meg, keveredve kedvelt és megőrzött gótikus motívumokkal. A kötéseken a corvina-kötésekéhez mérten jóval szerényebb mértékben megtalálhatjuk az aranyozást, a bőrrátéteket és a festést is, annak ellenére, hogy alapvetően a kötéseket vaknyomással díszítették. A hagyományosan inkább az Alpoktól északra eső területhez kötődő könyvkötési szokások a királyi udvar felől érkező hatásokat magukba szívják, de nem veszik át minden elemét. Nem terjed el a könyvek háttáblára záródása, a könyvek négy csatpár általi zárása, a textil szalagok használata, és a karmos kapocstípus sem. A magyar reneszánsz kötések készítésének a török előre nyomulása, Mohács és majd Buda elfoglalása vetett véget. Ugyanerre az időre esik a királyi könyvtár pusztulása, teljes szétszóródása is. A könyvkötés változása nemcsak a reneszánsz stílus hatásának eredményeképpen kezdődött el, a 15. század végére még nagyobb hatást gyakorolt rá a könyvnyomtatás terjedése, a keletkező könyvek számának ugrásszerű növekedése, mely az 1500-as évek elejére, a stíluskülönbségektől függetlenül egész Európában markáns változásokat okozott. A felvételeket és ábrákat a szerző készítette. A tanulmány létrejöttét az Országos Széchényi Könyvtár kutatónappal támogatta. 17
