Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Pápay Kornélia: Beszámoló a műtárgyak esztétikai szempontból zavaró szőrmehiányainak pótlására tett kísérlet tapasztalatairól
speciálisan fogazott tűk segítségével lehet elérni azt. A folyamat lényege a szálpászmák áthúzása a rétegeken, illetve bevitele a rétegek belsejébe. Az előállított anyag minősége a tűzésszámtól is függ. A kísérlet során nyert eredmények és tapasztalatok Szálasanyagok A felhasznált szálasanyagok tekintetében megállapítható volt, hogy valamennyi tesztelt alapanyag jól használható a szálkeverésnél, azonban a tűzések csak akkor lettek tartósak, ha gyapjút is tartalmazott az adott minta. A finom növényi szálak rögzítésénél egy vékony gyapjúréteg is elegendő volt a tövek lefogására (7-8. kép). A rövidszőrű fényes szőrmék előállítása tűnt a legnehezebb feladatnak, de a műtárgyakon előforduló kopottabb felületű prémek kiegészítésére alkalmas alapanyag készítésére akadt sikeresnek tűnő megoldás (9. kép), amihez szükség volt az olyan fényesebb, vastagabb fedőszőrök használatára is, mint amilyenek a tesztelt kutyaszőrök (10. kép) voltak. 7. kép. A növényi szálasanyag (fehér) rögzítése gyapjú réteggel (okker) történt. 8. kép. A bambusz (fehér) finom szálait a tövénél rögzítő gyapjúréteg (okker). 9. kép. Kopottabb felületű prémek kiegészítése. / 10. kép. Fedőszőr tincsek beépítése a fátyolba. Ezek beágyazása szintén gyapjú segítségével történt. Az emberi haj jelen kísérletben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert még a viszonylag erős hajszálak sem rendelkeztek a többi szálasanyaghoz hasonló tartással és alakíthatósággal. Hordozók Legjobb rögzülés a filc használata során volt tapasztalható (11. kép), s leginkább a japánpapír hordozók gyengültek meg a felhasználás során elszenvedett szúrások következtében (12. kép). Szövött textíliák esetében a sűrűbb szövedékkel rendelkező, lágyabb anyagok hoztak jobb eredményt, bár a tűzések által előidézett száláthúzások itt erőteljesen befolyásolták a hátoldal képét. A kongré használatakor a rögzülés a hordozó és a szálasanyag között rossznak mondható volt, mert a két réteg mozgatás során könnyen különvált (13. kép). Mivel azonban a nemezeit rész stabilan egyben tartotta a szálakat, felmerült a lehetőség egy szinte hordozó nélkül kialakított kiegészítő anyag elkészítésére is, mely esetben a szőrszálak csupán egy lazán nemezeit gyapjú szövedékben kerültek rögzítésre (14. kép). 122
