Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)

Mátyás Viktóri Beatrix: Kortárs festmények esztétikai kiegészítése - elméleti és gyakorlati problémák

1. kép. Bak Imre: Tao (1996), Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, restaurálás előtt, a szakadás helye ajobb oldalon jelölve.

2. kép. A szakadás (Kovácsné Gőgös Ágota felvétele).

A próbavásznat ezután a szerző különböző módokon károsította, majd akril alapú tömítőmasszával tömítette (Plextol B500 + hegyikréta) (3. kép). Hatféle retusanyagot próbált ki, ezek fentről lefelé haladva a következők (4. kép): Lukas Cryl Păstos festéket, ami a kép saját anyaga, a Lascaux Medium for Consolidation akril diszperziót 1:1 arányban vízzel hígítva, szilkés akvarellfestéket, Linei gouache festéket, Klucel E 3%-os vizes oldatát és Aquazol 500 10%-os vizes oldatát. Ezek közül az Aquazol 500 10%-os vizes oldata és az akvarellfesték volt a legmegfelelőbb.

Az 5. képen felülről a negyedik az akvarell, és az utolsó az Aquazol 500 kötőanyagú festék, az erős megvilágításban jól látszik a festékek fényessége közötti eltérés.

Bak Imre festményéhez akrilos színezett tömítőmaszszát használt Gőgös Ágota (6. kép). Az előbb említett két festék közül az eredeti felületen végül a Winsor and Newton Cotman márkájú akvarellfesték vált be (7. kép). Fontos volt, hogy a retusfesték tökéletesen illeszkedjen az eredeti felülethez, hiszen az ilyen nagy, egyszínű, egyenletes felületeken a legkisebb különbség is nagyon látványos és zavaró.

3. kép. Próbatábla tömítve.

4. kép. Próbatábla retusálva, szórt fényben.

109