Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Tóth Zsuzsanna: Corvina-kötések az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében
dúlnak. A metszések kopottak, díszítésük néhol alig kivehető, festésük néhány színre korlátozódik. A Cod. Lat. 529. jelzetű corvina épebben fennmaradt metszése azonban arra utal, hogy színviláguk eredetileg sokkal gazdagabb lehetett, a növényi ornamentikát árnyalással tették plasztikusabbá a csúcsfényeket fehér színnel emelték ki. Ez a festett, aranyozott és poncolt metszésdíszítés a budai műhelyre jellemző és elkülöníti az amúgy díszítetlen bársonykötéseket más műhelyek munkáitól.6 A felmért kötések táblái egységesen bükkfából készültek, széles peremmel. A táblák belső oldala a metszések mentén rézsútolt, gerincoldalon nem, vagy csak néhány esetben, keskeny sávban. A táblák külső oldala gerincnél meredeken rézsútolt teljes vastagságában, a többi oldalon, a szélek szabálytalan reszelésével, általában enyhén dombomra kiképzett. 13. kép. A rajzon megfigyelhetjük az oromszegőalapnak kialakított helyet és a betáblázás másik módját, amikor a bordákat a tábla élén keresztül vezetik a táblák színére. Egyes esetekben ez a domborúság nem észlelhető. A táblák kidolgozottsága is eltérő, van simára kiképzett és van, amelyiken durva szerszámnyomok látszanak. A bordák rögzítése a táblákhoz kétféle módon történhetett, a táblák külső oldalán futó vájatba, vagy a táblák élén bevezetve és hasonlóképpen a táblák szintjébe süllyesztve. A köteteket záró szíjak vagy szalagok helyét szintén bemélyítették, de a táblák élén nem alakítottak ki helyet számukra. A bőrkötések csatjainak a szíjakhoz hasonló helyet alakítottak ki a táblákban. Az oromszegőalapok helyét a táblák külső oldalán futó, a tábla sarkából kiinduló vájat alkotja. A bordákat és oromszegőalapokat a táblákhoz rögzíthették vas, fa és rézszögekkel egyaránt, akár egy kötésen belül is többfélét használva.7 A gerinc bőrkasírozásainak végeit a táblák külső oldalának rézsútolására ragasztották ki. A kötetek gerince egyenes, legfeljebb enyhén gömbölyített lehetett. 6 Zsupán - Földesi 2018. pp. 131-132. 7 A bordák és oromszegőalapok rögzítéseit csak a sérült kötéseken és a korábbi dokumentációkat felhasználva vizsgálhattuk. 14. kép. A bársonyborítás szövetszéle. Cod. Lat. 121. A bársonykötések díszítettlenek, borításuk lila és vörös színű nyírott bársony8, a lila színűek sötétebb és világosabb színnel és rózsaszínes árnyalattal szabálytalanul sávozottak. A Cod. Lat. 234. és a Cod. Lat. 121. jelzetű kötet beütésén fennmaradt a bársony szövetszéle, melynek színe és szövése a bársony minőségét jelzi (14. kép).9 A fennmaradt szövetszélek a vörös és lila kötéseken megegyeznek, azonos minőségű és minden valószínűség szerint azonos műhelyben készült bársonyra utalnak, melyek feltehetően importból származtak. A bőrkötések borításának anyaga kecskebőr, melynek mély barnásvörös színét növényi cserzőanyag és a cserzés után a felületre felvitt vörös színezék alakítja ki. A borítóbőrt általában rendkívül szűkén mérték, a Cod. Lat. 438. táblájának egy rövid szakaszán még a tábla élét sem takarja (15. kép). Talán ezért nem vágták le a bőr elvékonyított szélét, hanem hagyták szabálytalanra, egyes esetekben cafrangosra a beütéseken. A sarkok bevágottak, legtöbb táblán hosszan benyúló vágások jelzik a sarokkialakításkor feleslegessé váló bőr levágásának nyomát (16. kép). A bársonykötések sarkai hasonlóképpen kialakítottak. 15. kép. Fedetlenül maradt táblaél. Cod. Lat. 438. 8 Az információ Várfalvi Andreától, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központ textilrestaurátor-művészétől származik. 9 Landini2017. 10
