Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)

Puskás Éva - Sulyok László: A Szatmárnémeti Székesegyház és Egyházművészeti Gyűjtemény bemutatása

25. kép. Góf Károlyi Antal halotti címere, 1971.

zik.24 Az ötvösmunkákon belül talán a monstrancia az a tárgy, amely a legpompásabb. Ékes bizonyítéka ennek a kiállításban látható 7 kg súlyú, aranyozott ezüst úrmutató, melyet Hám János készíttetett a Székesegyház számára 1837-ben a bécsi I. Kern műhelyében (28. kép25).

Érdekes tárgykategóriánk a votív kép, más néven fogadalmi vagy, hálaadó kép, melyet szentek oltárainál, hálából vagy segítséget kérve helyeznek el. Általában betegséggel, balesetekkel függnek össze, amire a fogadalmi kép mindig utal.26 Az egri fennhatóság alá tartozás, a magyar és bécsi kulturális befolyások és nem utolsó sorban az egyházmegye területén letelepedett német ajkú katolikusok, határozták meg és alakították ki vidékünk kulturális örökségét. A kiállított votív képek a német ajkú katolikusok emlékei. A 18-19. századból származó művek bepillantást nyújtanak életük egyes epizódjaiba. A Ketten a csónakban című hálaadó kép a svábok Dunán való sikeres útját az óhazából az új haza irányába örökíti meg. Az „Imádság”, „Könyörgés” valamint a „Baleset” szintén hálaadó képek, melyekben a Szüzanyához intézték imáikat (29. kép27).

Az arany, ezüst valamint selyemszálas virág és díszítő motívumokkal készült apácamunkákon a gyöngyökkel, csiszolt színes üvegekkel, féldrágakövekkel ékesített sodronydíszek gyakran szentek ereklyéit rejtik, vagy miniatűr szentképeket kereteznek.28 A bemutatott válogatás Meszlényi Gyula püspök hagyatékából származik (30. kép29).

26. kép. Kehely vésett díszítéssel, restaurálás előtti állapot.

27. kép. A restaurált kehely.

Ugyancsak említést érdemel egy művészien faragott elefántcsont feszület, melyet Erdődy Gábor egri püspök ajándékozott a szatmári egyházmegyének.

Változatos és gazdagon díszített liturgikus edényeink többsége rézből, ezüstből készült, aranyozottak, és főként a 18-20. századból származnak (26-27. kép23). Vannak köztük neves mesterek - I. Kern, Anders, Bittner János, Hann Sebestyén - műhelyeiben született ötvös remekművek. A legrégebbi liturgikus edényünk egy rézből, tűziaranyozással készült kehely, feltehetőleg a 16. század végére datálható, késő gótikus típus, mely Nagybányáról szárma-23 A 26-27. képeken látható kelyhet Puskás Éva restaurálta. A talprész és a szár sárgarézből, a kúppá ezüstből készült. M: 29 cm.

A festmények többége a korábbi rossz körülmények miatt nagyon sérült állapotban volt. Felületüket szakadások, horpadások, lyukak, égések nyomai, a festékréteg pikkelyes leválása éktelenítették. Ezek a művészeti al-24 Dr. Kiss Etele művészettörténész elemezte a tárgyat fotók alapján. Köszönet érte.

25 Ltsz. sz.747. A monstrancia konzerválását (szétszerelés, tisztítás, összeszerelés) a szerzők végezték.

26 Néprajzi lexikon, http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-344.html.

27 Olaj, fatábla, 26x22 cm. Ltsz. pk.75. Felirata: Ez a gyermek egy késsel mélyen a szeme közepébe szúrt, de Mária közbenjárására csodával meggyógyult, (szerk. ford.)

28 Soós 2006. ttps://www.keresztenymuzeum.hu/page.php?id= 101.

29 Ltsz. pk. 148. 26x24 cm.

104