Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Tóth Zsuzsanna: A Zárkő restaurálása
3. kép. A színház lépcsőháza. 4. kép. A színházterem karzata. a színházfelügyelő lakása. Működtetéséhez áramfejlesztő telepet és szivattyúházat is építettek. A villanyvilágítás csak a próbák és az előadás alatt működött, a színházfelügyelőnél 24 órán át, akkumulátorról. A színházat látványos ünnepség keretében nyitották meg. A városházán tartott díszközgyűlés után az előkelő közönség a színházhoz vonult és megtörtént a Zárkő ünnepélyes elhelyezése az előtér lépcsőfeljárójában. A korabeli tudósító szavaival: „Egy bádogszelencében elhe-5. kép. A Zárkő átadása restaurálásra a múzeum restaurátor műhelyében (balról dr. Boka László az OSZK tudományos igazgatója, Bölcskei László, nagyváradi megyés püspök, Bíró Rozália Nagyvárad alpolgármestere, Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Aurel Chirlac a Körös-vidéki Múzeum Igazgatója). lyezték a díszközgyűlés jegyzőkönyvét, a színház szellemi és anyagi megteremtőinek névsorával”.3 Tehát négy névsor, egy jegyzőkönyv és egy Zárkő elhelyezési oklevél került a szelencébe, bár ez utóbbi ekkor még valószínűleg nem volt a dokumentumok között. A szertartás szerint a polgármester és a további beszédeket mondó Hermann Hellmer, Krubicza József és Somogyi Károly egymás után kézbe véve a díszes kalapácsot az üreget fedő márványlapra hármat koppintva mondták el a jókívánságukat: Az építész Hermann Hellmer németül mondott szavai: „Gott schütze dieses Haus von gespentzte Leere.” („Isten oltalmazza meg e házat a kísérteties ürességtől.”) Krubicza József az építkezés mindenkori felügyelője által mondottak: „Munka és eredmény.” Végül Somogyi Károly színigazgató által mondottak: „A magyar színművészet felvirágozására.”4 A bádogszelence azonban nem soká fekhetett nyugodtan, mivel a Zárkő elhelyezése és a díszközgyűlés között eltelt félóra alatt a letisztázott díszes dokumentumok nem készülhettek el, ekkor valószínűleg ideiglenes dokumentumokat helyezhettek el a hengerbe. Ezt a feltevést igazolja az oklevélen szereplő későbbi, november 27-ei dátum, amikor csendben, a nyilvánosság kizárásával kicserélhették az írásokat, és ekkor kerülhetett a pergamen oklevél is az üregbe. A színháztörténettel foglalkozó Nagy Béla szerint a márványlapot 1920 és 1948 körül is felbonthatták, majd az ötvenes évektől pedig a márványlap helyén már csak egy lebetonozott felületet lehetett látni. Ezért senki sem gondolta, hogy a Zárkő a helyén pihenhet. így nagy volt a meglepetés, amikor renoválás során a szelence előkerült. A kiemelt fémhengert ezután a Körös-vidéki Múzeum restaurátor műhelyébe szállították (5. kép). Mivel itt nem volt papírrestaurátor műhely, a város alpolgármesterének kérésére az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor műhelyébe került. A fémhenger tetejét levéve láthatóvá vált az iratcsomó és a köré csavart pergamen. A henger teteje visszatörte az iratcsomó szélét (6-7. kép). A kiemelt fémhenger és az iratok állapota A csomó kiemelése után tárult elénk az iratok állapota. Az állapotromlást feltehetően a Zárkő üregébe szivárgó nedvesség okozhatta, amely akár minden felmosáskor érhette a szelencét és tartalmát. A fémhenger ónozott vaslemezből készült, melynek felületére még egy magasfényű, ezüstszínű réteg is került. A hengerpalástot a tető- és fenékrészt forrasztással rögzítették. A tető és a palást találkozásánál megfigyelhető volt a hengert záró pecsét töredéke. Talán már a pergamen novemberi behelyezésekor sem pecsételték le újra a hengert (8. kép). 3 Ismeretlen szerző 1900. p. 8. 4 Ismeretlen szerző 1900. p. 8. 8
