Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Pelles Edit: Zománcozott perzsa qalyan (vízipipa) restaurálása
sort cizelláltunk, melyen vizsgálható volt a kiegészítő anyag felhordhatósága, megmunkálhatósága, színezhetősége, és eltávolíthatósága. Többféle anyag kipróbálásra került, viasz, zománc, műanyagok (epoxigyanta, poliészter, metakrilát). A különböző viaszokról (fehérített-, öntő- és méhviasz) a próbák alapján elmondható, hogy jól színezhetők, könynyen felhordhatok, időt állók, és könnyen visszaoldható kiegészítő anyagok. Kisebb felületen alkalmazva nem rontanak a tárgy esztétikai képén. A műgyanták eltávolíthatósága izolálás ellenére is nehézkesnek bizonyult, ezért elvetettük alkalmazásukat. Korábban restaurált műtárgyakat vizsgálva megfigyelhető, hogy a műanyagok öregedésük révén nemcsak deformálódhatnak, de a színük olyan mértékben megváltozhat, hogy az inkább ront, mintsem javít a tárgy látványán. Valamint a műanyag kiegészítéseket sok esetben már csak mechanikusan lehet eltávolítani a későbbiekben, ennek során pedig a tárgy felülete sérülhet. Ezért a kísérletek és korábbi munkák tanulmányozása alapján az a döntés született, hogy az eredetivel egyező anyaggal lenne a legkedvezőbb kiegészíteni a zománchiányokat17, hiszen ugyanúgy öregszik és ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a meglévő zománcok. A pótlások zománcból kétféle technikával készültek: a rekeszből teljesen kiesett darabok zöme rézlemezre zománcozva, a kitört hiányos részekről pedig - izolálás után vett - negatív formákba olvasztva (1. táblázat). Lemez / rézháló hordozóra készült kiegészítés Negatívba égetett kiegészítés Tulajdonságok szilárdabb, többször ki és visszahelyezhető törékeny sokszor égethető negatív formában max. 5-6- szor lehet égetni, kivétel után nem lehet újraégetni könnyebb retusálni mivel nem illeszthető be a hiányba negatívval együtt, nehezebb retusálni nem illeszkedik megfelelően a törött felületekhez törött felülethez szinte tökéletesen illeszthető Eszköz és anyag feltételek forrasztó pisztoly kemence, szilikon, plasztilin, gipsz Alkalmazás helye egész rekeszek pótlására, nagyobb felületeknél kisebb felületeknél 1. táblázat. Lemezre, illetve negatívba olvasztott zománckiegészítések tulaj donságainak és felhasználhatóságuk összehasonlítása. 17. kép. Egész rekeszek pótlása, zománcozott rézlemezzel (fent: formára vágott, helyére illesztett lemez, lent: zománcozott rézlemez pótlás) Lemez hordozóra készült zománc kiegészítések Zománcozás előtt az alapszíneket kellett meghatározni. A megfelelő árnyalatok a rendelkezésre álló zománcok különböző arányú keverésével készültek. A vízipipán a legtöbb helyen alkalmazható volt a vékony rézlemezre zománcozás. A rekesz formájára kivágott 0,09 mm vastagságú lemez kilágyítva és a rekeszbe illesztve felvette annak formáját, felületének egyenetlenségét. Előbb mindkét oldalán fehér alapozó zománc, majd színoldalán már színes zománc lett többször ráégetve vékonyan. Az esztétikai beilleszkedés érdekében szinte minden kiegészítés felülfestése szükséges volt porcelánfestékkel, amely szintén égetést igényelt. A kopások imitálására finom csiszolópapírral mattítható volt a zománc felülete. Az így kialakított pótlások megfelelően illeszkednek az eredeti felületekhez, biztos tartással rendelkeznek, kevésbé sérülékenyek (17. kép). Negatívba égetett zománc kiegészítések A rekeszekben töredékesen meglevő zománcok hiányait ilyen módszerrel nem lehetett kivitelezni. Szilágyi Veronika 2015-ben diplomamunkájaként'^ egy új módszert kísérletezett ki az ilyen esetekre, melyet alkalmazva a törésfelülethez pontosan illeszkedő zománcdarabokkal pótolhatók a hiányok. Az eljárás lényege, hogy a töredékes felületről szilikongyurmával mintát kell venni, majd arról ékszerész gipsszel (ami 1000 °C felett is tartja a formáját) negatívot, és azt feltöltve zománccal kiégethető a pótlás (18. kép). 17 Szilágyi 2016. 18 Szilágyi 2016. 65
