Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Kovács Petronella: Kriptafeltárások restaurátor szemmel
tapasztalatot szerezhessenek a régészeti bőrtárgyak restaurálása területén.95 A lábbeli maradványok egy csoportja - több vastagabb cipőtalp, vékonyabb női cipőtalp, sarokbőr, fejrész töredék, stb., egy Magyarországon eddig még nem alkalmazott liofilizálási módszerrel folyó kísérletsorozat tárgyaiként szerepelnek.96 Az olvasókat a már ismerteti eljárással kezeltük.97 Sajnálatos, hogy amint több más esetben, úgy az osszárium feltárásakor sem történt mintavétel és mérés a feltehetően jelenlévő mikroorganizmusok fajtájának és mennyiségének meghatározására se a helyszínen, se a raktározásra kijelölt helyiségben. Összegzés A kriptafeltárások során előkerülő leleteket az első sokk a feltáráskor éri, amikor a megszokott klimatikus körülmények megváltoznak. A második környezeti változást a kiemelés után szenvedik el a tárgyak, majd a gyűjteményben a tárolás, kiállítás során tovább romolhat az állapotuk (2. ábra). Mindezek miatt, a károsodások elkerülése végett fontos, hogy a helyszínen lehetőség szerint kevés megvilágítást alkalmazva kis létszámú csoport dolgozzon és pontosan dokumentálja a feltárás körülményeit, valamint a leleteket. A tárgyak szállítása megfelelő alátámasztással, csomagolással ellátva - savmentes csomagolópapír, illetve fátyolfólia, légáteresztő műanyagfólia, savmentes papírdoboz vagy zacskó, légáteresztő fóliával borított műanyag doboz, stb. - történjen. A feltáráskor nedves, szerves anyagokból készült leletek esetében a páratartalom gyors csökkenése hirtelen száradást okozhat, ami a tárgyak károsodásához vezet, ezért a páratartalmat csak fokozatosan szabad csökkenteni. Ugyanakkor védekezni szükséges a tárgyakon lévő mikroorganizmusok elszaporodása, illetve az új környezetben lévő mikrobák megtelepedése ellen. Az erre a célra általában alkalmazásra kerülő elsődleges alholos fertőtlenítés a tanulmányban bemutatott esetekben nem bizonyult elegendőnek, drasztikus páratartalom növekedés esetén minden alkalommal a mikroorganizmusok feléledése vagy másodlagos fertőzés volt megfigyelhető a leleteken. A csomagolóanyagok más fertőtlenítőszerrel való átitatása vagy megfelelő illóolaj készítmények párologtatása, esetenként a leletek hűtőszekrényben való tárolása segített meggátolni a mikroorganizmusok elszaporodását. A már konzervált vagy restaurált tárgyaknál figyelembe kell venni a kezelőszerek 95 A leletek egy részét Kissné Bendefy Márta, Orosz Katalin és Várhegyi Zsuzsanna konzerválta. Az iparművészeti specializációk hallgatóinak gyakorlatai is az ő vezetésükkel zajlanak. 96 Kissné Bendefy Márta és Várhegyi Zsuzsanna a kísérlet első eredményeiről az Erdélyi Magyar Restaurátorok XVII. Továbbképző Konferenciáján számolt be 2016-ban. A kutatás lezárása után annak ismertetése az Isis következő számában várhatóan megjelenik. Nedves bőrök fagyasztva szárításáról ld. Kissné Bendefy 2014. p. 52. 97 A MNM műtárgyvédelmi asszisztens képzés keretében, gyakorlatvezető Balázs József. hatását, mert azok a tárgy alkotó anyagok tulajdonságainak változását okozhatják, ami növelheti a mikroorganizmusokkal szembeni ézékenységüket és fokozhatja újrafertőződésük lehetőségét. 2. ábra. A régészeti leletek degradációjának lépései: 1. Használat 2. Föld alatti körülmények 3. Feltárás 4. Gyűjteményi tárolás (The Museum Handbook alapján98). A magyarországi kriptafeltárásoknál csak elvétve került sor a helyszín mikrobiológiai vizsgálatára. Egyes esetekben, a feltárt leleteken már a raktározás alatt megjelent penész okán, elsősorban restaurátorok ajánlására történtek mérések, mind a tárgyak felületén, mind a levegőben lévő mikroorganizmusok és mennyiségük meghatározására. Ez azonban nemcsak hazai jelenség, nemzetközi viszonylatban is kevés publikáció számol be a lelőhelyek és a leletek ilyen irányú vizsgálatáról, legutóbb Pázmány Péter kriptájának feltárása kapcsán jelent meg tanulmány ebben a témában.98 99 Szükséges lenne az egyre gyakrabban előforduló műemléki, építészeti kutatások és helyreállítások, valamint új kripták építése miatt történő szanálások során előre tervezni a feltárásokat100, időt hagyni és anyagi 98 The Museum 2016. p. 1:2. I.l.ábra. 99 Pangallo et al. 2013 100 a kriptafeltárások során előkerülő leletek kultúrtörténeti szempontból nagyon fontosak, mert a korábban csak levéltári anyagokból, leltárakból ismert viseletek és temetkezési szokások tárgyi bizonyítékai. Meggondolandó azonban, hogy minden feltárás szükséges-e, hiszen a napvilágra kerülő leletek nagy mennyisége miatt általában csak a kiemelkedő jelentőségűek konzerválása vagy restaurálása történik meg, a többit évekig kezeletlenül, esetleg nem megfelelő körülmények között raktározzák. Ugyanakkor tudomásunk van olyan feltárásokról, melyek során csak bizonyos, az adott építési periódus idjét meghatározó leleteket, pl. pénzérméket őriztek meg, a viseletmaradványokat nem, ami pótolhatatlan információk elvesztését jelentette. Egyes szerzők ajánlása szerint, abban az esetben, ha nem tudjuk biztosítani a frissen feltárt lelet védelmét a biológiai degradációtól, célszerű visszatemetni a talajba, amíg megfelelő körülmények, illetve kezelési mód nem áll rendelkezésre. „Szemléletváltásra van szükség, hogy megtanuljuk, nem minden feltárt anyagot kell (vagy lehet) kiállítani és bemutatni a nagyközönségnek.” Sterflinger - Pinar 2013. p. 9643. E szerzők nem veszik figyelembe, hogy a feltárt, és ezáltal megbolygatott leletek, ha csak rövid időre is, de kikerülnek az addigi mikroklímájukból, érintkezhetnek a külvilágban élő mikroorganaizmusokkal, nagy nedvességtartalmuk miatt azok 39
