Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Tóth Eszter: Késő avar kori, tausírozott vas phalera-pár restaurálása
3-4. kép. A hiányos phalera korábban restaurált darabjai (Nyíri Gábor felvételei). míg az utóbbinál az alapfémből alakítják ki a mintát, ebben az esetben a berakott fém a minta kiemelésére szolgál, annak hátterét alkotja.16 A szödligeti phalera-pár esetében mindkét mód megfigyelhető. A hálóminta készítése direkt módon, a fonatminták és a növényi motívumos panelek indirekt módon készültek. A vájatok, illetve a berakásként szolgáló huzalok, drótok elkészítésére, valamint azok alapfémbe történő rögzítésére többféle technika létezik.17 Az avar kori phalerák esetében a berakott fémet kalapálással rögzíthették a vaskorongban kialakított mélyedésekbe18, ez a német szakterminológia (Draht-Tauschierung) tükörfordítása alapján az ún. huzal-tausírozás, avagy a díszítő fémet a vájatokba beleolvaszthatták, ennek az eljárásnak a neve olvasztásos tausírozás (a német Schmelz-Tauschierung alapján).19 A tausírozás technikája az elkészült tárgyon pusztán szemrevételezéssel nem állapítható meg. A korongok restaurálás előtti állapota A tárgytípus jellemzően párosán fordul elő, a szödligeti korongok is egy párt alkotnak, átmérőjük 13 centiméter. A tárgyak közül az egyik teljes, a másik töredékes és hiányos volt. Utóbbi korong három restaurálatlan töredékből állt, illetve később, a sír teljes leletanyagának áttekintése 16 Gußmann 1994. p. 135. 17 A gyártási technikákat nem érdemes népekre vonatkozóan vizsgálni, mivel a népvándorláskor művészetének technikai oldala egységes volt, ezért használhatók a meroving emlékek vizsgálati eredményei a tausírozás technikájának elemzésében (Tóth 1979. pp. 191-192.). A tausírozás technikájáról a meroving emlékanyagban bővebben lásd: Bőm 1994a. pp. 72-81., Gußmann 1994. pp. 135-154., Urbon 1997. pp. 9-11. A tausírozás technikájáról az avar emlékanyagban bővebben lásd: Heinrich-Tamáska 2005. pp. 92-119. 18 A huzal-tausírozást Radics András említi a szakdolgozatában (Radics 2007. pp. 28-29.), mint a berakással díszített avar kori phalerákon alkalmazott díszítőtechnika. Állítását alátámasztja egy fotódokumentációval ellátott készítéstechnikai rekonstrukcióval, mely a Lukácsházáról előkerült egyik korongról készült (Radics 2007. pp. 48-57., valamint pp. 108-135.). 19 Heinrich Tamáska Orsolya szerint az avar kori tausírozással díszített phalerákon (a bólyi pár kivételével) az olvasztásos tausírozást alkalmazták (Heinrich-Tamáska 2005. p. 113.). után még két, korábban restaurált20 darabról (3-4. kép) bizonyosodott be, hogy azok is e korong részei. A pár mindkét darabja igen gyenge megtartású volt, alkotó anyagaik, a vas, illetve a réz-ötvözetből készült berakás, melynek jelenlétéről jellemző zöld színű korróziós terméke árulkodott, csaknem teljes mértékben korróziós termékükké alakultak. Ezt az alapfém már csak csekély mértékű mágnesezhetősége is bizonyította. A korongok felszíne repedezett volt, érintésre kisebb-nagyobb darabok peregtek le róluk, az alapfém több helyen lemezesen szétnyílt. A további korróziós folyamatok a tárgyak teljes megsemmisüléséhez vezettek volna. A korongok szín- és hátoldalán kialakult korróziós termékbe apró kavicsok ágyazódtak, illetve helyenként sókiválások jelentkeztek, melyeket feltehetően a magas talajvíz okozott. A mechanikai sérülések, törések a teljes keresztmetszetben átalakult phalera-pár gyenge, porlékony állapota miatt következtek be. A teljes phalera felületén egy jelentősebb repedés volt látható, melynek mentén a korong még a restaurálás megkezdése előtt két darabra vált. A bronzból készült rögzítőszegecsek fejét nagymértékű korróziós termék borította, ennek ellenére mindegyik szegecs jó állapotban maradt meg. A hiányos korong deformálódása feltehetőleg a tárgy sírból való kiemelése után - a gyors száradás miatt - következhetett be, a tárgy egyik szegecse hiányzott. Átvételi állapotukon szabad szemmel a korongokon berakás egyáltalán nem volt látható, azonban a vaskorrózióban szórtan megjelenő zöld színű korróziós termék valamilyen réz alapú ötvözet jelenlétére utalt. A színoldalon apró foltokban megjelenő aranyozásnyomok arra engedtek következtetni, hogy a vas korróziós terméke a berakásokon lévő aranyozást csaknem teljes mértékben leemelte a felületről. Anyagvizsgálatok Az anyagvizsgálatoknak kettős céljuk volt, egyrészt információt kívántunk kapni a restaurálási terv felállításához a tárgyakról, az azokat felépítő anyagokról, másrészt 20 A sírból származó fémleletek nagy részét a váci Tragor Ignác Múzeumban restaurálták. 8
