Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Mihály Ferenc: A székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom főoltárának restaurálása
Az utolsó jobboldali kápolna oltára Szent Anna tiszteletére emeltetett. A középső, vászonra festett olajkép Szent Annát ábrázolja, amint a kislány Máriát tanítja, Joachimmal a háttérben. Az oromzati képen Világosító Gergelyt láthatjuk, amint Trdat örmény nagyfejedelmet megkereszteli. Az oszlopos szerkezetű oltárépítmény egy kolostormunkával díszített predellán nyugszik. A hat mellékoltáron több ízben végeztek felújítási, javítási munkálatokat. Az oltárokon végzett kutatások arra engednek következtetni, hogy a többrétegű, igénytelenebb átfestések alatt nagy felületen fennmaradt az eredeti színvilág. A fenyőfából készült asztalos-szerkezeteken élénk színű márványt utánzó díszítőfestés található, míg a faragott részeken, rátétfaragványokon és kereteken fémszínezés. Az Udvarhelyhez közeli tibódi római katolikus templomban (korábban temetőkápolna) egy 1764-ből való, Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt főoltár található. A közelmúltban restaurált oltár szerkezete, díszítése és festése teljesen megegyezik a székelyudvarhelyi ferences templom első négy mellékoltárával. Szószék-együttes, papi szék A díszes kiképzésű szószék-együttes 1745-ben készült. A szószékkosár mellvédjén a négy evangélista festett képe látható, melyek az 1928-as átfestések alkalmával készültek. A szószék-bejárat mellvédjének három táblájába és a szószékkosár ötödik kartusába is alakos ábrázolások készültek hajdan, melyeket a későbbi mázolások alkalmával eltakartak. A kosár 20. századi, négy evangélistát bemutató képe alatt ott lapul egy korábbi festés, mely valószínűleg ugyancsak az evangélistákat ábrázolja. A szentély jobb oldalán egy háromüléses, baldachinos papiszék található. A főpárkány tetején a Jó Pásztor szobrát láthatjuk, díszes faragványokkal, vázákkal övezve. A templom asztalosmunkái Szerencsésen fönnmaradt a templom néhány eredeti nyílászárója. A szentély négy oratórium-ablaka, a toronyfeljáró ajtószámya, az orgonakarzat két ajtószámya, valamint a szentély két ajtaja a 18. század termékei. A keretbetétes szerkezetű, profillécekkel díszített, két füles mezőre tagolt ajtólapokat igényes vasalatokkal látták el. Figyelemre méltó a keretek sarokillesztése, mely oltároknál alkalmazott, archaikus vonásokat őriz. A puhafából készült ajtószámyakat hajdan festették, értékesebb fák, gyökérfurnérok rajzolatát, színét imitálva. A közelmúltban több ajtószámyról eltávolításra kerültek a későbbi korok szerényebb kivitelű, egyszínű átfestései, mázolásai. A sekrestye bútorzata igényes 18. századi asztalosmunka, melynek előképeként a szamosújvári ferences kolostor műalkotásai szolgálhattak. Noha ez utóbbinál míves intarziamunkát láthatunk diófa, tiszafa berakással, a székelyudvarhelyi szekrények ajtóinál, fiókjainál, forgatható sarok-tabemákulumánál flóderfestéssel sugallták e nemes fák rajzolatát, színét. A rendházban számos más műalkotást, szobrot, festményt, oltártöredéket őriznek, melyek kultúrtörténeti értéke jelentős. A kápolnában egy Mária kegykép-másolat található, díszes keretezésben, mely nagyon közel áll a római Santa Maria Maggiore templom Havas Boldogasszony kegyképéhez. A kegykép másolatát láthatjuk a kolozsvári ferences templom főoltárán, valamint a mikházi ferences kolostor egyik mellékoltárán. A kolostorban egy Győzedelmes Máriát ábrázoló faszobrot is őriznek. A kolostor emeleti folyosóján egy ostorozott Krisztus- és egy Szent Ferenc-kép található. Állapotleírás A 20. század végére a ferences rend visszakapta jogos tulajdonát és hozzákezdhetett a több évtizede elhanyagolt épületegyüttes helyreállításához. A templom építészeti helyreállítását, javítását követően sor került a faberendezés kutatására, állapotfelmérésére, a restaurálási terv elkészítésére és a helyreállítás megkezdésére. A templom faberendezése, állapotát tekintve, közepesnek mondható. Annak ellenére, hogy többször, többé-kevésbé sikeresen javították, átfestették, anyagában és festésében sokat megőriztek az egységes, igényes barokk berendezésből. Nagyobb szerkezeti károsodások, hiányok, cserék nem jellemzik a berendezést. Talán a legjelentősebb beavatkozás az főoltár szentségházán történt valamikor a 20. század legelején (7. kép). Az ívesen előhajló, forgatható tabemákulumot magába foglaló építményt megcsonkították, a forgatható részt eltávolították és egyszerű ajtókkal látták el. A főoltár esetében jelentős biológiai károsodások csak az oltár alépítményén azonosíthatók. Az idők folyamán a talapzat sok nedvességet kaphatott, ennek következtében a lábazati rész, a dobozszerkezet alsó, vízszintes elemei rovarkárosodottak. 7. kép. Az oltárasztal és az átalakított tabemákulum, a helyreállított, eredeti színvilággal. 50
