Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)

Galambos Éva et al.: Az almakeréki falképek színelváltozása és vizsgálatai

76. kép. Áttekintő kép a mennyezetről: nyíl jelöli az elbamult zöld 78. kép. Áttekintő kép, nyilak jelölik az elzöldült azurit felületeket, részeket.

77. kép. Áttekintő kép az oldalfalakról: nyíl jelöli az elbamult zöld felületeket, amik a felső zónára j ellemzők. Megfigyelhető még a középzónában a feltűnően sok, élénkzöld szín jelenléte, viszont a falkép alsó regiszterében (2 m alatt) már alig van zöld szín.

Összefoglalva, a ma látható zöld felületek egy része eredetileg is zöld volt, más részük azonban azurittal festett kék színű. Ez egyértelmű az égbolt kék színénél, de más helyeken, pl. az alsó-közép zónában ábrázolt alakok drapériáinál nem mindig tudjuk, hogy milyenek lehettek. A kék azurit, ami bázisos réz-karbonát, a malachithoz hasonlóan átalakul a vízoldható sókkal szennyezett zónában zöld színű réz-kloriddá. A festő színhasználatának megállapítása tehát, az ólomtartalmú festékekhez hasonlóan, a réztartalmú pigmentek esetében is nehéz, mivel az eredetileg kék és zöld festéknek ugyanolyan színű az átalakulási terméke.

A kloridtartalom az összes zónából származó sóvizsgálati mintában kimutatható volt, tehát a kloridok az építőanyagként átmosás nélkül felhasznált iszapos folyami homokkal juthattak a falba. Ahol nagyobb vizesedés történt, (lábazati felázás, tetőbeázás, falrepedés) és kioldódott a só, ott az azurit elzöldült (80-84. kép). Ez a leghangsúlyosabban a mennyezet négyezeti szakaszán, az északi oldalon jelenik meg, ahol az elzöldült felület egy teljesen kipergett, a vakolatig kimosódott részt ölel körül (80. kép). A nedvesség a boltszakasz két boltindításába is leszivároghatott, ezért ennek környezetében, és a szen-42