Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Galambos Éva et al.: Az almakeréki falképek színelváltozása és vizsgálatai
47. kép. Az „Angyali Üdvözlet” jelenete: a „Szentlélek galambja” ma feketének látszik. 48. kép. A „Szentlélek galambja” ábrázolásból vett minta mikroszkópos keresztmetszet csiszolatán a felső réteg barnásnak tűnik, alatta az alárajz narancsos rétege húzódik. 49. kép. A minta SEM-EDX képén a felső rétegben a nagy ólomszemcsék szépen kirajzolódnak, alatta a vasoxidos alárajz alig látszik. 50. kép. A galamb kiterjesztett szárnyának festékrétegei nagyrészt kiperegtek. A nyil a mintavételi helyet jelöli. 51. kép. A galamb szárnyából vett minta rétegfelépítése: alul azurit szemcsék, felettük a még ép ólomfehér réteg, a tetején az elfeketedett rész. 52. kép. SEM-EDX segítségével kimutatható volt az ólom a megfeketedett részekben is. 56. kép. Elfeketedett palást, mintavételi hely a boltozaton. 57. kép. Vöröses, a tetején pedig vékony fekete réteg, a színréteg vastagsága 30pm. XRD alapján az egész réteg: plattnerit (30%), kalcit (35%), kvarc (20%), whewellit (5%), azaz a fekete megjelenést az ólom-oxid, plattnerit okozza. 58. kép. Az EDX alapján az alsó vörös réteg vas-oxid, a felette lévő nagyrészt ólomtartalmú, de van benne cinóber szemcse is. Ez utóbbi az erősen reflektáló szemcse Hg tartalma alapján egyértelmű. 59. kép. Fekete-narancs-fehér színátmenetes patronminta vörös alapon. 60. kép. A patronfestés fekete részéből vett minta mikroszkópos keresztmetszet-csiszolata: a vörösön lévő sötétbarna réteg tűnik feketének szabad szemmel. 61. kép. A SEM-EDX vizsgálat eredménye: a szabad szemmel sötéten megjelenő felső réteg ólom-, az alsó réteg vastartalmú. Ezeknek csak a nyomai vannak meg, a festékrétegeik elfeketedtek és kiperegtek, mert azokat szekkó technikával az azuritra hordta fel (50-52. kép). A fehérek mellett a másik jelentős színváltozást mutató csoport a vöröseké. Több mintában van jelen vörös, ólomtartalmú pigment, minium. Megjelenése azonban a felületen barnás, szürkés, ami arra utal, hogy a festett réteg felszíne felől zajlott a rétegek elváltozása. Ennek többféle oka is lehet. Egyrészt okozhatja a sókivirágzás, ami miatt a felszín szórja a fényt és ezért szürkésen jelenik meg. Ilyen jelenség figyelhető meg a Júdás ábrázolás ruháján, ahol a festett felület felszínén gipszpáncél van (53-55. kép). Emellett több minta vizsgálatánál tapasztaltuk, hogy a festő keverve használt cinóber vöröset és míniumot. Ez a réteg a keresztmetszeten narancsos színben jelenik meg. A kevert - cinóber és míniumtartalmú - rétegek teteje is elfeketedett. Ezt egyaránt okozhatta volna a cinóber és a minium szemcsék elváltozása, de a mikro-elemanalízis 53. kép. Északi fal, Judás ruhája, elszürkült színfelület, mintavételi hely. 54. kép. A Judás ábrázolásból vett minta mikroszkópos keresztmetszet-csiszolata: a sópáncél a felszínen és a festékrétegben is megjelenik, ez okozza a színelváltozást és a fizikai roncsolódást. 55. kép. A minta SEM-EDX képén az ólomtartalmú anyagok világosak, a sók sötétek. A mérések alapján a só kalcium-szulfát. A mintán megfigyelhető a sók mechanikai pusztító hatása. a vizsgált minták teljesen elfeketedett részén nagyrészt ólmot mutatott ki, tehát inkább az ólomtartalmú festék színváltozásáról van szó (56-58. kép). Nagyon sok, ma fekete, szürke és vöröses-narancsos színű felületből vett mintában mutattunk ki elemanalitikai vizsgálatokkal ólmot. Azt, hogy ezeknek a festékrétegeknek a színe eredetileg vörös, sárga vagy fehér lehetett, nagyon nehéz az eddigi vizsgálatok alapján meghatározni. Mivel leginkább a díszítő motívumokból származó mintákban találtunk ólmot, nem lehet a színre ikonográfia alapján egyértelműen következtetni. Esetleg csak annyit, hogy ha patron minta volt, akkor az alapszínhez képest kontrasztosan kellett megjelennie, azaz nem valószínű, hogy barnás alapon barnás-vörös színt alkalmaztak, hanem inkább világosat vagy nagyon sötétet. A szegélyek valószínűleg míniummal festett vörösek voltak, ez jellemző az egykorú falképekre, például a stílusban is közelálló szászivánfalvi templomban lévőkre. Kérdés, hogy a patronminták eredetileg vajon fehérek, sárgák, narancsos-vörösek, vagy esetleg feketék voltak-e, mivel az ólom-oxidok és -karbonátok eredetileg ilyen színűek lehettek, az átalakulási termékeik azonban szintén hasonlóak. A színátmenetes elváltozás jól látszik a boltozat egyik patronmintáján, ami ma nagyrészt fekete, a boltváll zónájában narancsos színű, de van ahol ugyanez a minta szürkén vagy fehéren jelenik meg (59-61. kép). Ilyen mértékű színelváltozások a szakirodalmi adatok alapján leginkább a míniumra jellemzők.8 Az elváltozások mértéke és a kialakuló szín összefügghet a nedvesség által az adott helyre eljutó vízoldható sótartalommal. 8 Kotulanová et al. 2009. 39
