Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Nemes Erika Tímea: A bögözi templom falképeinek festéstechnikája
13. kép. Antiochiai Szent Margit legendája: angyal arca. A vakolat felületét előkészítették a festésre, simították, de nem törekedtek eltüntetni a falazat egyenetlenségeit. A képmezőket, az alakok formáit, a glóriákat itt sem karcolták bele a vakolatba. Nem igyekeztek a határvonalat nyomtalanul elsimítani a két egymás feletti regiszter találkozásánál. A jeleneteket nem választja el egymástól függőleges díszítőszalag. Az ábrázolt történettől függetlenül mindegyik sárgásvörös talaj és szürke háttér vagy égbolt előtt zajlik. A képmezőket és a kompozíciót vörössel felvázolták a nedves vakolatra, majd akárcsak a Szent László képcik/w.sainál előbb a hátteret, az ég szürkéjét, a talaj vörösét, majd az alakokat, végül pedig a díszkeretet festették meg. Az első két jeleneten a figurák arcát vörössel vázolták fel, fehér alapot festettek nekik, majd a körvonalakat vörössel és feketével meghúzták. A Szent László legendán szereplő alakokkal ellentétben, arcpír is került az arcukra rózsaszín folt formájában. Ruháik kialakítására is nagyobb figyelmet fordítottak. Megjelennek rajtuk a fény-árnyék kezdetleges jelzései. A kiemelkedő részeken fénysávokat festettek, az árnyékos részeket sötét vonalakkal hangsúlyozták. A következő felvakolt és megfestett szakaszon megjelenített alakok arca eltérést mutat a történetindító jeleneten látottakhoz képest. Az arcok világos okker színű alapot kaptak és a csúcsfények megjelentek az orron, a homlokon, a szemhéjon (13. kép). Jelentős minőségbeli változást észlelhetünk a következő 500 cm-en megfestett jeleneteken. Szent Margit vagy az angyal arcát nemcsak a tiszta lokálszín és a kontúrok vonalai uralják, hanem színárnyalatok is megjelennek. Az arcpír mellett, a csúcsfények is jelentős szerephez jutnak. Finom átmenetek láthatók a sötétből a világosabb színek felé. A drapériák részletgazdagabbak. Ezeket a részeket minden bizonnyal a műhely egyik ügyesebb kezű alkotója készíthette. Talán Szent László arcát az Üldözés jelenetén ugyanez a személy festhette. A jelentéktelenebb alakok, mint pl. az üst mellett imádkozó, megtért hívők megformálását nagyvonalúan kezelték, aprólékos kidolgozásról szó sincsen (14. kép). Az arcok formáit világos okker színnel kitöltötték, majd jelzésszerűen ráfestették az orrot, a szájat, a szemöldököket és az arc körvonalait, a kiemelkedőbb részeiket lazúrosán felvitt, fehér fényekkel jelölték. A ruhák alapjául szintén csak egy színt használtak, majd erre laza kézmozdulatokkal felfestették a redők vonalait, egyes ruhadarabok domborulatára fehérrel csúcsfényeket raktak, de ezeket is laza könnyedséggel. Az utolsó felvakolt szakasz két jelenetén Szent Margit arcát két különböző kéz festhette, és eltérést mutat az előtte lévő részeken megjelenítettekhez képest is. Míg a részletgazdagon kivitelezett arcok jellemzői az arcon és a homlokon a két foltként megjelenő arcpír és a színárnyalatok közötti finom átmenet, addig ez egy alapszínnel kifestett arc, melynek két oldalán két piros folt látható, a homlok összeráncolt, haragos ábrázatú. A csúcsfény megjelenik 14. kép. Antiochiai Szent Margit legendája: imádkozó, megtért hívek. 15. kép. Antiochiai Szent Margit arca a falkép különböző jelenetein. 25
