Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Kovács Mária-Márta: Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum ónedényei
3. kép. Pikkelyes díszítésű 4. kép. A kádárok céhkannája, ónkanna, Kolozsvár, 16. század Kolozsvár, 1582. első fele. készült. Az ónnak az ólommal való ötvözése során egy mérgező fémet kaptak, ezért a céheknek szem előtt kellett tartaniuk a vásárlók egészségét, amelyet az ón-ólom összetételének szabályozásával és folyamatos ellenőrzésével tudtak megvalósítani. Az ötvözet arányát az országgyűléseken rögzítették, Erdélyben többször változtattak a szabályozáson. Az edények azon részeméi, amelyek közvetlen kapcsolatba kerültek az étellel-itallal az ón-ólom összetételét a céhen belül szigorúan ellenőrizték. Ezért a kannatest, amint azt a vizsgálatok is alátámasztják mindig tisztább ötvözetből készültek, mint a részelemek. Utóbbiak esetében a funkció és a megmunkálhatóság szempontjából is indokolt a nagyobb ólomtartalom, ugyanis a tartósságot igénylő, nagyobb súlyt tartó fül és fedélgomb esetében a könnyen deformálódó ónnál szilárdabb ötvözetre volt szükség, amelyet a nagyobb ólomtartalommal értek el. A magasabb ólomtartalmú ötvözet megmunkálása is egyszerűbb volt, mert könnyebben önthető, formálható, mint a tiszta ón, a nagyobb igényességet követelő, részletesen kidolgozott plasztikus elemeknél pedig könnyebben alakítható keverékre volt szükség. A megvizsgált négy ónkanna alapján megállapítható, hogy a kannatest és a kiegészítő elemek készítésénél az eltérő ötvözet használata nem egy bizonyos korszakra és központra jellemző, hanem a 16. század elejétől a 18. századig folyamatosan kimutatható a nagyobb erdélyi ónműves központokban (4-7. táblázat). A minta helye Fe Cu In Sn Pb kanna oldala 0,56 1,10 0,45 87,97 5,93 fül 0,43 1,07 < LÓD 80,07 11,64 4. táblázat. Az F. 4686 leltárszámú, Kolozsváron a 16. század első felében készült ónkanna. 5. kép. Ónkanna, Erdély, 6. kép. Ónkanna, Segesvár, 16-17. század fordulója. LK mester, 1646. A minta helye Fe Cu In Sn Pb kanna oldala 0,29 0,58 0,35 82,93 15,09 fül 0,27 0,68 0,37 78,88 19,11 5. táblázat. Az F. 3111 leltárszámú, 16-17. század fordulóján készült ónkanna. A minta helye Fe Cu In Sn Pb kanna oldala 0,41 0,67 0,31 80,46 17,47 fül 0,23 0,83 0,65 75,62 21,89 fedélgomb 0,31 0,77 0,44 73,18 24,46 6. táblázat. Az F. 3112 leltárszámú, Segesváron, LK mester műhelyében, 1646-ban készült ónkanna. A minta helye Fe Cu In Sn Pb kanna oldala 0,22 0,62 0,42 68,84 29,13 fedélbe befoglalt érme 0,35 0,71 0,39 65,05 32,37 fül 0,28 0,67 0,34 67,14 30,84 7. táblázat. Az F. 4561 leltárszámú, Brassóban, CG mester műhelyében, 1721-ben készült ónkanna. Az ötvözet összetétele kormeghatározó lehet A különböző korszakokból származó ónedények anyagvizsgálata a tárgyak pontosabb datálására is lehetőséget ad, ugyanakkor megvizsgálható, hogy a mesterek az erdélyi országgyűléseken meghatározott szabályozásokat mennyire szigorúan alkalmazták a gyakorlatban. A 16-17. század folyamán az ötvözet ón-ólom keverékét többször módosították: az 1571-es országgyűlésen a nürnbergi próbát vették át, ami azt jelentette, hogy 10 rész ónhoz 1 rész ólmot használhattak. Az 1609-es és 1625-ös országgyű-18
