Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Kovács Mária-Márta: Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum ónedényei
zeumnak engedték át azokat, a cserék lebonyolítását az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának élén álló Posta Béla egyrészt gyűjteménygyarapítás, másrészt a használaton kívüli kegyszerek értékmentése céljából szívesen vállalta.6 Több református egyházközség (pl. a nagyilondai)7 letétbe helyezte használaton kívüli klenódiumait, mások (a marosvásárhelyi, nagytereim, pávai)8 új edények ellenében mondtak le azokról. A gyülekezetek többsége (Abrudbánya, Avasújváros, Bibarcfalva, Déva, Gyalakuta, Homoródszentmárton, Homoródszentpál, Kovászna, Kóbor, Ludvég, Maroscsapó, Málnás, Nagytereim, Nyárádszentanna, Páva, Piski, Székelyudvarhely, Vajasd, Vajdahunyad) azonban eladta tárgyait,9 a befolyt összegeket építkezésekre, épületek karbantartási költségeire fordították. A mind funkció, mind származás tekintetében változatos gyűjtemény javarészét hazai ónműves központokban (Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Beszterce, Kolozsvár) készült kannák, tányérok, tálak alkotják, de nürnbergi domborműves tányérok, boroszlói, bécsi ónedények is növelik színvonalát és jelentőségét. Kronológia tekintetben két korai, 16. századi ónkanna érdemel megkülönböztetett figyelmet, amelyek közép-európai szinten is ritkaságnak számítanak. Anyagvizsgálati eredmények A kiállítás ideje alatt lehetőség nyílt a tárgyak műszeres vizsgálatára hordozható Bruker SI TITAN típusú röntgenfluoreszcens spektroszkóppal (XRF), a Total Spectrum bukaresti kft. jóvoltából.10 A vizsgálatok közvetlenül a tárgyon történtek, mintavétel nélkül, a közölt ötvözet összetétel eredmények ugyanazon tárgyon végzett 2-3 mérés átlagát jelentik. Néhány tárgynál külön vizsgáltuk különböző részeik - kanna fül, fedő, stb. - összetételét, és azok nem voltak mindig azonosak. Erdélyi vagy külföldről származik? Az anyagvizsgálatnak alávetett tárgyakat a kiállításon szereplő darabok közül válogattuk ki a hipotézisként megfogalmazott kérdéskörök alapján. Vizsgálatunk egyik kérdése a domborműves tányérok származására irányult, ugyanis e tekintetben megoszlik a szakemberek véleménye: a kérdéssel legutóbb foglalkozó Vida Gabriella szerint a magas színvonalú, öntött díszítőeljárás, az ún. Edelzinn technikája nem honosodott meg az erdélyi ónművességben, a hazai gyűjteményekben előforduló darabok mind a távolsági kereskedelemből származnak.11 Megállapítása során figyelmen kívül hagyta Anamaria 6 Vincze 2009. pp. 88-89. 7 Uo. p. 89. 8 IgTanLvt I. 30/1903. III/24 9 IgTanLvt I. 30/1903. és Vincze 2009. p. 123. 10 Köszönet Cecilia Merticarunak a vizsgálatokért. 11 Vida 2013. Ld. http://onedenyek.neprajz.hu/neprajz.02.02.php7bnF l&as=4&ki=A_51_%3D%2201%22#_ftn5 (Letöltve: 2016. március 1.) Haldner véleményét, aki a nagyszebeni Brukenthal Múzeum gyűjteményében őrzött, brassói városjegyet viselő öntött reliefes tányér alapján a Memento mori-típust erdélyinek tekintette.12 13 A francia és nürnbergi 16-17. századi Edelzinn motívumait ötvöző tányértípust viszonylag későn, a 18. század elején hozták létre, vélhetően a brassói ónöntők. Haldner véleményét támasztják alá az erdélyi református egyházközségek leltárai is, amelyekben a magyarországiakhoz hasonlóan11 számos öntött díszítésű ónedényt említenek.14 Ezek egy része az Edelzinn 1630 körül beköszöntő második korszakából származnak, amelyekről az antik allegóriák eltűntek, helyüket ó- és újszövetségi jelenetek, uralkodók lovas portréi, dús virágomamensek foglalták el.15 III. Ferdinándot ábrázoló tányérokról tudunk a háromszéki Angyaloson és a küküllői Gógánváralján, Mikefalván és Szökefalván, apostolokat ábrázoló tálat említenek a háromszéki Maksán16 és a hunyad-zarándi Alpestesen.17 A Memento mori kompozícióval jelen pillanatig csak a Brassó piackörzetéhez tartozó háromszéki református egyházközségekben találkoztunk, a fennmaradt sepsikőröspataki és kézdimárkosfalvi tányérok mellett a források Erdőfülén is hasonló omamentikájú tányért említenek.18 Míg a más kompozíciók esetében a fennmaradt tárgyak a rajtuk lévő jegyek alapján nürnbergi műhelyekhez köthetők, a Memento mori-típusú tányérok közül csak a nagyszebeni múzeumi darab hordozza Brassó városjegyét, a többi jelzetlen. Datálás szempontjából a tárgyakon lévő feliratok a 18. század első felére teszik elteljedésüket, a Bmkenthal Múzeum tányérján 1745-ös évszám olvasható19, az erdőfülei tányér vásárlására szintén 1745-ben került sor.20 Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum domborműves tányérjai közül három szerepelt a kiállításon: a nürnbergi városjeggyel ellátott Noé-21 és Feltámadás-tálak22, valamint a jelzés nélküli Memento mori-tányér.23 A Noé-tányér öbölrészén Noé áldozatot mutat be Istennek, széles peremén olaszkorsóból kihajló virágcsokrok között ovális medalionokba foglalva a Teremtés Könyvének négy jelenete látható: Éva teremtése, Isten inti Ádámot és Évát a Tudás Fájának gyümölcsétől, Bűnbeesés, Kiűzetés a paradicsomból. Hans (Johann) Spatz II. (1630-1670)24 nürnbergi ónöntő mesterjegye az Éva teremtése jele-12 Haldner 1972. pp. 11-12. 13 Takács Béla Magyarországra vonatkozó kutatásai a 18-19. századi református egyházi leltárakban huszonöt nürnbergi származású, öntött díszítésű óntányért említenek. Takács 1983. p. 170. 14 Kovács 2010. pp. 216-219., Kovács 2012. pp. 650-651. 15 Orgona 2002. p. 92. 16 Kovács 2010. pp. 216-219. 17 Buzogány-Ősz 2003. p. 117. 18 Uo. p. 39. 19 Haldner 1972. p. 63. 20 Debreczeni Vázlatkönyvek 1932/187.: „P. Bogdán Péter Fülei M(ester) vette ezen fülei ecclesia számára 1745.” 21 Leltári szám: F. 4661. 22 Leltári szám: F. 4686. 23 Leltári szám: F. 4702. 24 Hintze 1921. pp. 97. 16
