Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Nagy Rebeka: Batthyány Erzsébet vállfűző maradványainak restaurálása
A nedves tisztítás a fémkapcsok nélküli darabok esetében lágyvíz és Genapol UD 0807 0,5 g/l-es oldatával történt. A mosás során a töredékek biztonságos mozgatását egy műanyag háló biztosította (7. kép). Azok a maradványok, amelyeken fémkapcsok, karikák voltak a szöveten — felületaktív anyag nélkül, csak desztillált vizes tisztításon estek át. Az egyik - a bal vállon, a pántok egymásra lapolt záródásának töredéke - esetében szükség volt az összetapadt részek szétbontására is. Ezt üveglapon, csontkések, spatulák és erősebb műanyag-fóliákból kialakitott eszközök segítségével, a szöveteket időnként újra megnedvesítve, sikerült elérni. A nedves tisztítás során a felületaktív anyaggal és a csak desztillált vízzel történő tisztítás hatékonysága között szabad szemmel - a mosóvíz színe, s az aljára leült szennyeződések alapján - megállapítható különbség nem volt megfigyelhető. Az áztatás során egyes töredékek csak nagyon lassan nedvesedtek át. Felületük fémesen csillogott, és némely esetben 20 perc eltelte után is a mosóoldat felszínén lebegtek. A bal oldali vállrész töredékének mindkét darabján, valamint a vállfüző bal elejének maradványán, azaz a korábban penészes darabokon lehetett ezt a jelenséget megfigyelni. Feltételezhetően a csillogás és a víz felszínén való lebegés is a gombafonalak jelenlétének következménye volt. Ezeket a töredékeket a kezelés utolsó lépéseként néhány másodpercre etil-alkohol (CH,CH,OI I) 70%-os, desztillált vizes oldatába merítettük. Szárítás A töredékek tisztítása után következett a formára szárításuk. A lágyvízből kiemelt szöveteket polietilén-fóliával borított, lépésálló Austrotherm lapokra fektettük. Felületükről a nedvesség visszaszívása szivacs és papírvatta segítségével történt. A töredékeket ezután lehetett csak kisimítani, és megpróbálni a szálirányok rendezését. A textiltöredékek szárításához, amiken vaskapcsok voltak speciális formára volt szükség. Az Austrotherm-ből kis „lépcsőt” alakítottunk ki, majd PE-fóliával történt bevonása után erre kerültek a töredékek. Először a fémkarikákat, kapcsokat helyeztük el a nekik kialakított mélyedésben, majd néhány rovartűvel rögzítettük, hogy ne mozoghassanak. Ezután lehetett rovartü segítségével a varrásvonalak mentén, öltésnyomokban megtüzni a töredékeket. A maradványokat a széleken üveglapokra tett márványnehezékekkel rögzítettük, nehogy a száradás során fellépő erők miatt a szélektől a tűkig végighasadjon a textil.8 A lesúlyozás miatt volt szükséges a nagyobb szilárdságú Austrotherm lap használata. Ez a kombinált, lesúlyozásos és tüzős módszer hatékonynak, biztonságosnak bizonyult az összes töredék esetében (8. kép). 7 Zsíralkohol-poliglikol-éter. 8 Erre a kisméretű maradványokon végzett próbatisztítások során nem egy esetben volt példa. 7. kép. A töredékek biztonságos mozgatása tisztítás során egy műanyag hálóval. 8. kép. A száradás idejére a csipkék mentén rovartűvel, a széleken üveglapokkal rögzített töredék. 9. kép. Egy töredék tisztítás és kitűzés előtt, és után. A szálirányok beállítása minden maradványnál több lépésben történt. A száradást követően általában egy újabb párásítás, formára igazítás elegendőnek bizonyult, de akadt olyan darab, ahol háromszor kellett megismételni ezt a műveletet (9. kép). Ezekben az 49
