Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Fa Lili Eszter: Egy 16. századi, bizánci típusú kéziratos könyv restaurálása
kiegészítése, a kieső lapok ívfüzethez illesztése, a gerincbőr kiegészítése, majd az eredeti technikának megfelelően láncöltéssel készült volna el a könyvtest. A restaurálás azonban a kötet szétbontása nélkül, a kötés és könyvtest egyben tartásával, vagyis ívfüzetekre szedés nélkül zajlott. A könyv egyben tartását indokolta, hogy nagyon kevés bizánci típusú kötés van a magyarországi gyűjteményekben, ezért művészeti és történeti értéke töredékesen is páratlan. Az eredeti, 400 éves készítéstechnikai nyomok és fűzés megőrzése restaurálás etikailag elsőbbséget kellett élvezzen a munka során.1 Restaurálás Száraztisztítás A könyvtáblák és könyvtest szétbontása nélkül a nedves kezelést ki kellett zárni. A könyvlapok főként a széleken voltak szennyezettek, belső részük elég jó megtartású volt. A lapok alja a korábbi beázás és nedvesedés hatására bekövetkezett penészedés miatt enyvezettségét vesztette. Erősen foszlott, lapozni alig lehetett, ezért a száraztisztítást is csak nagyon óvatosan lehetett elvégezni. A lapok belső oldalának tisztítása Fachs S 20 márkájú puha gumiradírral, a lapok széleinek tisztítása latex szivacsradírral történt. A radírozás lappáronként haladt egy 2 mm-es, lekerekített sarkú könyvkötőlemezzel való alátámasztással. Fontos volt a radírtörmelék eltávolítása, mivel a lapozás és a következő lap radírozása közben fellépő nyomás a felülethez nyomta volna a törmeléket, illetve két ívfüzet csatlakozásánál a gerinc felé bepotyogott volna a vászon gerinckasírozásra, ahonnan nehéz lett volna eltávolítani. Utánenyvezés A keleti típusú papírokra jellemző a keményítős enyvezés. Az eddig vizsgált kéziratos szerb/görög típusú kötések nagy részének a könyvteste ilyen papírból készült. A keményítő enyhe selyemfényt ad a lapoknak. Az enyvezettségét vesztett, víz- és penészkárt szenvedett helyeken ez a selyemfény megszűnt, de a lapok belső részén megfigyelhető volt. A papír utánenyvezése feltétlenül szükséges volt a javitás megkezdése előtt, mert a meggyengült lapszélek nem tudták volna megtartani a javításokat. Utánenyvezésre több természetes polimer ragasztókeverék tűnt alkalmasnak. A cél a lapok kellő megerősítése volt, a vízfoltosság kialakulása és hullámosodás elkerülése mellett, ami leginkább alkohol tartalmú ragasztókeverékektöl volt várható. A tinták oldhatósági próbája során kiderült, hogy a fekete szinű tinta jól bírta a 70%-os és a 96%-os alkoholt is, azonban a kötőanyaga enyhén duzzadt. A vörös tinta nagyon érzékeny volt, alkoholokra gyorsabban duzzadt, mint a fekete, vízben erősen oldódott. A címoldalon lévő elkenődés valószínűleg egy korai tisztítási próbálko-1 Mivel különleges, és magyarországi gyűjteményekben ritkán előforduló kötéstípusról van szó, más könyvrestaurátor kollégákkal történt konzultációk előzték meg a munka megkezdését. 9. kép. Az első oldal utánenyvezése. zás eredménye: vizes bázisú szerre a felduzzadt, oldódó festék a mechanikai hatásra elkenődött. Utánenyvezésnél az eredeti technika - keményítő - alkalmazása annak nagy víztartalma miatt szóba sem jöhetett, mivel a lehető legkevesebb nedvesség bevitele volt a cél. A következő keverékek kerültek kipróbálásra: Tylose MH300P (metil-hidroxi-etil-cellulóz) 2%-os oldata 70%os és 96%-os etil-alkoholban oldva, valamint Klucel G (hidroxi-propil-cellulóz) 2%-os oldata 70%-os és 96%os etil-alkoholban oldva. A 96%-os etil-alkoholos oldatok egyik cellulózszármazéknál sem váltak be, túl gyorsan száradtak és szárítottak. Az a víztartalom, ami a 70%-os alkoholban van, a szükséges volt kezeléshez. Mindkét ragasztó kellően erős enyvezettséget adott, de a Klucel az eredeti selyemfényű enyvezett részekhez jobban hasonlító filmet eredményezett. A 70%-os etil-alkohol használata mellett szólt az is, hogy ebben a töménységben a legjobb az etil-alkohol fertőtlenítő hatása. A kötet belső ívhajtásain több penészre utaló feketés elszíneződés és kisebb, kiszáradt penésztelep látszott, az arcmetszés középső részén pedig pötytyös/foltos fekete elszíneződések mutatták a valamikori penészműködést. A lapok enyvezése oldalpáronként, a lapok hullámosodása és a vízfoltok kialakulásának elkerülése érdekében szívópapíros alátámasztással, majd enyvezés és szikkadás után az oldalpárok gyors szárítása langyos levegő fújásával történt. A gyors szárításra a tinták duzzadásának és elkenődésének megakadályozása miatt volt szükség. A frissen lekent és száraznak tűnő lapok közé lapozás előtt a biztonság kedvéért olyan nem szövött szívóanyagok kerültek (ofszet törlőkendő), amelyeknek sima a felülete és nem tapadtak hozzá a lapokhoz (9. kép). Az utánenyvezés szép eredményt hozott. A lapok nem hullámosodtak meg, nem alakult ki vízfoltosság. Ez feltehetően annak is köszönhető, hogy nem volt túl sok vízoldható bomlástermék bennük, amik jobban beoldódhattak volna. 41
