Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Domokos Levente - Sajó István: Udvarhely környéki festett bútorok pigmentvizsgálatai
17. kép. Sótartó, 1904. Molnár István Múzeum, Székelykeresztár (Domokos Levente felvétele). Pigmentvizsgálatok A festett fatárgyak minél szélesebb körét igyekeztünk a vizsgálatba bevonni, hogy a pigmenthasználat időbeli és térbeli változásait nyomon követhessük. Ehhez a legértékesebbek azok a tárgyak, amelyek datáltak és a készítő mester és/vagy a készítés helye is ismert. Egyelőre tucatnyinál alig több ilyet sikerült megvizsgálnunk, de remélhetőleg a jelen közlemény is segít a téma kutatásához szükséges további vizsgálatok fontosságát bemutatni. A részben egyházi, részben világi rendeltetésű tárgyak az 1630-1904 közötti időkből származnak, mely időtartam alatt természetesen jelentős változásokat tapasztalunk a pigmenthasználatban. Már az eddigi néhány vizsgálatból is számos érdekes új ismeret birtokába jutottunk — és még több új kérdéssel szembesültünk. Először röviden összefoglaljuk a pigmentvizsgálatokhoz alkalmazott módszereket. A vizsgálatok eredményeit - a tárgyakból vett mintákban kimutatott pigmenteket - színek szerinti bontásban, táblázatban közöljük, és az ebből levonható főbb következtetéseket összegezzük. Eredmények Jelen tanulmányban a műtárgyakból vett minták röntgendiffrakciós vizsgálatainak eredményét adjuk közre.14 Az áttekinthetőség kedvéért táblázatban foglaltuk össze az adatokat (l.a—c. táblázat). A zárójelben lévő anyagokat ugyan kimutattuk az adott színű festékrétegből vett mintából, de a szín létrejöttében nincs szerepük. Többnyire töltőanyagként vagy más rétegből kerültek bele. A kérdőjelek jelzik, hogy a szín eléréséhez szükség van még olyan komponensre, amit az alkalmazott vizsgálati módszerrel nem sikerült kimutatnunk. Az elvégzett mérések során a vizsgált, 1840-1890 között készült homoródmenti bútorok mintáiban nem határoztunk meg a Kós Károly és Kardalus János által, a 20 századi adatközlések alapján említett következő pigmenteket15: vaspát tartalmú meggyszínt és bordópirosat, lisztpalából kevert sárgát, szintén palából készült kéket, valamint réztartalmú zöldet.16 Az általunk vizsgált, festett fatárgyakról származó minták alapján a pigmenthasználatról általánosságban elmondható, hogy vörösként nem a hematit, amit inkább a barna színhez alkalmaznak, hanem a jóval drágább cinóber, illetve minium alkalmazása a jellemző. Hasonlóan a „sárga okker”, annak ellenére, hogy nagy mennyiségben fordul elő a természetben17 — is hiányzik az eddig vizsgált bútorok festőinek palettájáról, a sárga színhez is élénkebb és drágább pigmenteket használtak. E késői asztalosmunkákon a kék azurit és smalte, illetve a zöld malachit pigmentekkel sem találkoztunk, ennek feltehetően nem kielégítő fedőképességük is oka lehet, valamint, hogy nagy szemcseméretük miatt festéstechnikai alkalmazásuk nehézkesebb. A másik általános tendencia, hogy a vizsgált tárgyakon a 19. század közepéig jobbára csak ásványi és egyéb „természetes” eredetű pigmenteket alkalmaztak - az iparilag előállított pigmentek (pl. krómsárga, smaragdzöld, cinkfehér) csak a 19. század második felében jelennek meg. Vizsgálati módszerek o Az általában vékony rétegben festett tárgyakról többnyire kis mintamennyiségek nyerhetők. Ezekből igyekszünk a legtöbb ismeretet kinyerni, a rendelkezésre álló módszerek legjobb kombinálásával. A röntgendiffrakció a kristályos anyagok kimutatására alkalmas12 13 - az ásványi és mesterséges szervetlen pigmentek jórészt ilyenek. Ezen kívül igen általánosan használható a fénymikroszkópia'1, az infravörös és Raman-spektroszkópia, valamint is az elemi összetétel adatokat szolgáltató energiadiszperzív mikro-elemanalízis, esetenként a műtárgyon magán alkal- 16 mazható kézi röntgenfluoreszcenciás eljárás. Mindezek alkalmazása mellett is maradnak nyitott kérdések, amiknek eldöntése további vizsgálatokat igényel. Általában a szerves összetevők — kötőanyagok, enyvek, száradó olajok, stb. és a növényi színezékek - azonosítása okoz gondot. 12 Sajó 2008. pp. 14—17., Tóth 2010. pp. 9-16. 13 Galambos - Vihart. A tárgyak többségének festékrétegeiből vett mintákból készültek beágyazott mikroszkópos keresztmetszet-csiszolatok, több esetben sor került a minták SEM-EDS vizsgálatára (Dr. Tóth Attila, MTA-MFA, Budapest), valamint lehetséges volt a pigment-preparátumok fénymikroszkópos vizsgálata (Dr. Galambos Éva, Dr. Vihart Anna, MKE, Budapest), egyes esetekben FT1R (Dr. Mihály Judit MTA- KKI, Sándomé Kovács Judit, Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, Budapest) és Raman vizsgálatra (Dr. Márton Zsuzsa PTE, Pécs) is sor került. Ezek eredményei részben már publikálásra kerültek - Jakab 2012., Domokos, 2013. - illetve az egyes tárgyak restaurálási dokumentációjában, vagy a vizsga/diplomadolgozatokban olvashatók - Kovács 2014. „Vén Sütő Béla fiatalabb korában még maga gyűjtötte (ezeket) a színeket a Vargyas-kömyéki helyekről”. Kocsi - Csömör 1982. p. 107. Kós 1972. pp. 34-36., Kardalus 1982. pp. 94-95., Kocsi - Csömör 1981. p. 107. Felsorolnak még sötétbarna, gesztenyeszínt adó, „barnaszén réteg és a felette lévő szürke palaréteg között lévő poranyagot”, „fehér festéket”, ami „homokköves rétegek között” fordult elő, valamint „fekete festékföldet”. Említenek míniumot és cinóbert is, amiket meghatároztunk egyes tárgyakról vett vörös pigment mintákban, azonban, hogy ezek helyi lelőhelyekről származó alapanyagokból készültek-e, annak meghatározására a röntgendiffrakciós vizsgálat nem alkalmas. Kocsi - Csömör 1981. p. 107. Vasoxid-pigmenteket bőven lehet lelni, és ahhoz képest a vizsgált fatárgyakon nem annyira alkalmazták. A „vörös okkert” (hematit) is inkább barnaként használták. 34
