Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Várfalvi Andrea: Régészeti textilek vizsgálatának és konzerválásának lehetőségei
Régészeti textilek vizsgálatának és konzerválásának lehetőségei Várfalvi Andrea Napjainkban, a megnövekedett számú autópálya építések, építkezések és templomi rekonstrukciók miatt egyre több textil lelet kerül napvilágra, mely ráirányítja a figyelmet kezelésük nehézségeire. A tanulmány a nagymértékben lebomlott szövetek károsodásának okaival, az azt befolyásoló tényezőkkel és az alkalmazott konzerválási módszerek lehetőségeivel foglakozik. Bemutatja a vizsgálatok hatását a tervezett munkafolyamatokra, valamint rávilágít, milyen módon befolyásolhatják a különböző kezelések az esetleges későbbi vizsgálatok eredményeit. Régészeti textilek károsodásának okai és megjelenési formái Régészeti textilek előkerülhetnek közvetlenül fold alól (temető) vagy építményből (templom, kút, osszárium, kripta). Csoportosításuk történhet anyagösszetételük, készítésük, formájuk, méretük és használatuk szerint. Régészeti textilekkel más szerves — bőr, fa - vagy szervetlen anyagokkal - fém, kerámia, üveg — kombinálva is találkozhatunk. A régészeti textilek megmaradását több tényező befolyásolja:- az anyagi minőség- a tárgy kora a lelőhelyre kerülés állapota (temetkezési szokások)- a lelőhelyen eltöltött idő a lelőhelyen eltöltött idő körülményei (sértetlenség, bolygatás) a lelőhely makroklímája (éghajlat, hőmérséklet, csapadék) a lelőhely mikroklímája (a talaj összetétele és kémhatása)- a feltárás körülményei. A különböző típusú károsodások eltérő módon fejtik ki hatásukat a textil leletekre. A fizikai károsodások kopás, gyűrődés, szakadás, deformáció formájában jelennek meg. Nagyon száraz, meleg környezetben a textilrostok zsugorodnak, kiszáradnak, túl nedves körülmények között duzzadnak, hidrolízis hatására szétmállanak. A környezet dinamikus változása következtében hol duzzadnak, hol zsugorodnak, ami szintén törékenységet okoz. A. kémiai károsodások színváltozást, fakulást idéznek elő. A túl savas vagy lúgos környezet egyaránt károsító, azonban a cellulóz alapanyagú szövetek - len, pamut - a lúgos, a fehérje eredetűek - selyem, gyapjú - a savas kémhatású környezetben ellenállóbbak. Tetemen lévő textil esetében a test bomlástermékei, a lebomláskor keletkező gázok, a tartósításhoz használt mumifikáló anyagok okozhatnak kémiai változásokat. A test lebomlása a lágy részeknél erősebb, a legtöbb esetben ezeken a területeken a szálasanyag teljes mértékben megsemmisül. A különböző, talajvízben oldott ásványi sók a nedvesség elpárolgása után kikristályosodhatnak a textil felületén onnan eltávolíthatatlanná válva. A víz és a magas hőmérséklet gyorsítják a kémiai folyamatokat. Biológiai károsodásokat rágcsálók, lárvák, rovarok és mikroorganizmusok okozhatnak színváltozás, fakulás, szövethiány formájában. Meleg, nedves közegben a baktériumok és a gombák segítik elő a textilek lebomlását. Amennyiben a lelet nem csupán textilből áll, számítanunk kell a társanyagok károsodásának hatásával is (pl. a fémek korróziós terméke megszínezi a szövetet). A régészeti textilek megmaradását elősegítő környezeti tényezők:- a szárazság1- a fagypont alatti hőmérséklet az oxigén hiánya (vizes, lápos talaj,1 2 jég3)- a só4 a fémek jelenléte,5 azok antibakteriális hatása miatt6- az emberi test mumifikáló anyaga.7 * Általánosságban jellemző, hogy a szövetek a környezeti tényezők változatlansága mellett még szélsőséges esetekben is kevésbé károsodnak, mint az optimálishoz közeli, de folyamatosan változó klimatikus körülmények között. 1 Száraz, hideg környezetből előkerült 4000 éves perui Nasca kultúra viseletéi. Frame 2003. 2 A Budai Vár egy palotájának kútjából, nedves, iszapos környezetből feltárt Anjou kárpit. B. Perjés - E. Nagy - Tóth 2004. 3 Jégbe fagyott 2500 éves szkíta selyem, gyapjú tárgyak. Polosmak 1994. 4 A vaskorból származó Hallstatti kultúra sóbányáinak szövettöredékei. Gengler - Miller 2008. s Honfoglaláskori selyem, pamut töredékek fémtöredékeken. E. Nagy - et al. 2009. 6 Yamanaka et al. 2005. pp. 89-93. 7 Heténypusztán talált mumifikáló anyagokkal átitatott selyem, len, gyapjú töredékek. Sipos 2003. p. 47. 57
