Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Kissné Bendefy Márta: Régészeti bőrtárgyak leletmentésének és konzerválásának nehézségei
az új termékek varrása mellett a tönkrement lábbelik javításával, illetve újrahasznosításával is foglalkoztak.27 Restaurálás, a tárgyak elemeinek különböző mértékű összeállítása A konzerválás után derül ki, hogy egy-egy lábbeli, táska, stb. különálló darabjai milyen szinten építhetőek újra össze. A bőrök épségétől, statikai szilárdságától függően több lehetőség van arra, hogy a maradványokat a kutatók és a múzeumlátogatók számára értelmezhetővé tegyük. Abban az esetben, ha a lelet minden lényeges eleme megvan, a bőrök elég hajlékonyak és erősek az újravarráshoz, az eredeti öltéslyukakba öltve újra össze lehet állítani az egykori formát. Azt a megterhelést, hogy - az eredeti technikának megfelelően — az elemeket kifordított állapotban varrjuk egymáshoz, majd kész állapotban fordítsuk színére, egy ásatásból előkerült bőr már nem tudja elviselni. Ilyenkor a színoldalról varrunk, de hogy hozzáférjünk a varráslyukakhoz, lazára hagyjuk az öltéseket, melyeket a munka végeztével, csipesszel egyenként húzunk szorosra, és rögzítünk a végén (18. kép). Mindig törekszünk arra, hogy a tárgy készítésekor használt varrásfajtát alkalmazzuk (pl. kéttűs varrás, csavaröltés, stb.) A bőrökön lévő szakadásokat összeállítás előtt alátámasztással megragasztjuk, de a hiányzó területeket csak akkor egészítjük ki, ha statikai szempontból elkerülhetetlen (pl. hiányos, meggyengült varrásszéleken). A hordásból eredő lyukakat (pl. kopás a cipőtalpon) vagy a hiányzó kisebb toldásokat, melyeknek nincs tartó szerepe, nem pótoljuk. Néha egy erősen hiányos lábbeli elemeit is érdemes összevarrni, mert azáltal, hogy a belső részletek láthatóak maradnak, a szerkezet jobban vizsgálható (19. kép). 18. a-b. kép. 14. századi lábbeli összeállítása laza öltésekkel. Budapesti Történeti Múzeum. (Restaurátor: Martinovits Zoltán). Előfordul, hogy a bőr már nem viselné el a varrást, de a cipőből sok töredék megmaradt. Ilyenkor egy eredeti lábformára faragott és semleges anyaggal bevont polisztirol hab hordozóra rozsdamentes, vékony rovartűkkel feltüzve a darabokat, varrás nélkül újraépíthetjük és bemutathatjuk a tárgyat (20. kép). Nagyon hiányos leletek esetén analógiák alapján térbeli rekonstmkciók vagy rekonstrukciós rajzok is készülhetnek. 19. a.-c. kép. Erősen hiányos 14. századi cipő elemeinek összeállítása. Budapesti Történeti Múzeum. (Restaurátor: Varga Noémi). 27 Ringer et al. 2010. p. 221. 54
