Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Kissné Bendefy Márta: Régészeti bőrtárgyak leletmentésének és konzerválásának nehézségei
Régészeti bőrtárgyak leletmentésének és konzerválásának nehézségei Kissné Bendefy Márta Bevezetés A régészeti ásatásokon feltárt bőr leletek többnyire földnedvesen vagy vízzel átitatva kerülnek elő, talajmaradványokkal, fémek korróziós termékeivel és lebomlott szerves anyagokkal szennyezve. Maguk a bőrök is károsodnak részben, szilárdságuk csökken, rostszerkezetük fellazul. Ideális esetben azonnal el kellene kezdeni tisztításukat és konzerválásukat, erre azonban az ásatás helyszíne kevéssé alkalmas. Gyakori eset, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű bőrtárgyat találnak, ezek felszedése, dokumentálása, restaurátor műhelybe szállítása, tárolása majd konzerválása nem könnyen megoldható feladat. Jelen tanulmány szorosan kapcsolódik Bakayné Perjés Juditnak az ISIS Erdélyi Restaurátor Füzetek 3. kötetében megjelent „Régészeti bőrtárgyak restaurálása” című cikkéhez.1 Célja, hogy az ott ismertetett eljárásokhoz olyan gyakorlati kiegészítéseket adjon, melyek segítségével jobban fel lehet készülni nagy mennyiségű régészeti anyag kezelésére is. Az ásatáson előkerülő bőrök állapota A bőr, mint érzékeny szerves anyag, föld alatti körülmények között könnyen lebomlik. A fehérjében az átalakulást elsősorban speciális fehérjebontó baktériumok okozzák, melyek enzimek közreműködésével hidrolizálják a kollagént. Ásatási helyszínektől függően a vízzel telített, oxigénhiányos környezet, a bőr közelében lévő ezüst és réz ionok lassíthatják a mikroorganizmusok tevékenységét. A lebomlás azonban nem áll le teljesen, így a bőr vastagságától, cserzésének minőségétől, a mikrokömyezetében lévő anyagoktól (sók, bomló szerves anyagok, stb.) függően ugyanarról a helyszínről is nagyon eltérő állapotú leletek kerülhetnek napvilágra. Gyakori jelenség a rostszerkezet fellazulása továbbá a barkaréteg és recésréteg lemezes szétválása. A talajból származó kalcium és magnézium vegyületek vízben oldhatatlan karbonátok formájában körülveszik a bőrrostokat, és a talaj maradványokat is rögzítve, merevvé, törékennyé teszik azokat. A talaj nyomásának huzamosabb ideig kitett tárgyakon gyakori a deformáció. Nedves körülmények között csak növényi cserzésű bőrök maradnak fenn, ugyanakkor száraz helyszíneken, ahol a relatív 1 Bakayné Perjés 2003. pp. 39-50. páratartalom kevesebb, mint 40-45%, a mikrobiológiai tevékenység elenyésző, van rá esély, hogy a növényi mellett akár timsós cserzésű, és cserzetlen bőrt is találjunk. Száraz körülmények között a rovarok által okozott károsodás is jelentős lehet. Bőrtárgyak kezelése a régészeti feltárás helyszínén A feltárás helyéből bizonyos mértékig előre meg lehet jósolni, milyen típusú bőrtárgyakra számíthatunk. Kutakból, várárkokból, illetve kommunális hulladékkal feltöltött területekről sok olyan lelet kerülhet elő, amelyek hiányosak, nincsenek egymással kapcsolatban és korban is különbözőek. Sírokból ezzel szemben egymáshoz tartozó, hasonló korú darabok várhatók, melyek azonosítása könnyebb. Települések ásatásán bőrgyártásra, lábbeli-készítésre utaló bizonyítékok (cserzőgödrök, szerszámok, bőrhulladékok, stb.) is előfordulhatnak. A feltárás során fontos megvédeni a bőrt a fizikai és mikrobiológiai károsodástól, ugyanakkor megőrizni nedvességtartalmát, amíg a konzerválás el nem kezdődik. Ha nagyon gyenge, földlabdával együtt célszerű kiemelni, amit egy merev, vízálló lappal alátámasztunk. A több darabból összevarrt tárgyakat is ajánlatos egyben kivenni, mert így az összetartozó darabokat együtt lehet tartani. Nagyon törékeny leletek feltárásakor régebben általános gyakorlat volt azok müanyagos átitatása kiemelés előtt, többnyire Paraloid B72 oldatával.2 Ez ugyan segített egyben tartani a töredékeket, de a későbbi anyag- és készítéstechnikai vizsgálatokat akadályozta. A jelenlegi gyakorlat szerint inkább fizikai alátámasztással, izolálás utáni kipámázott csomagolással és kíméletes mozgatással óvjuk a tárgyakat a széteséstől. Száraz bőrtárgyak feltárása Talán meglepő, de Magyarországon száraz bőrleletek leginkább múzeumi raktárakból kerülhetnek elő. Az 1970-es évek előtt ugyanis elsősorban a fémből és kerámiából készült tárgyakat konzerválták, a szerves maradványokat kezelés nélkül, néhány esetben viasszal, paraffinnal átitatva őrizték meg. Ezek utólagos restaurálása a legtöbb esetben szükségtelen, elegendő készítéstechnikai adataik felmérése, és megfelelő tárolásuk biztosítása. 2 Paraloid B72: etil-metakrilát kopolimer. 46
