Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)

Nemes Takách László: Tákolt betlehemek szerkezetei, anyagai, és restaurálásuk kapcsán felmerülő egyes restaruálás-technikai és etikai kérdések

kitöredezik. A mellészegelés készítéstechnikai sajátosság, a restaurátornak nem dolga „kijavítani”. b) A felhasznált nyers deszka utólagos vetemedése. A pa­pírborítás hólosodását, beszakadását, festett felületekről a festék lepergését eredményezheti. c) A felhasznált nyers deszka zsugorodása. A szomszédos deszkák között rések alakulnak ki; a papírborítás elsza­kad. A réseket be kell építeni valamivel, hogy a lebontott, savtalanított - puffereit, kiegészített borító papírt legyen mire visszaragasztani. A beépítést például jól faragható, a fenyőfa mozgását engedő balsafával végezhetjük el. 2. Lécekből, általában szegeléssel összeállított, és a léc­váz egyik-, vagy mindkét oldalán ragasztással, gyak­rabban szegeléssel, papírral, vagy> kartonpapírral borított szerkezet A léc anyag általában fenyőfa, a borító papírok, kartonpapí­rok gyakran savasodásra hajlamosak, ezáltal színük változ­hat, törékennyé válnak, illetve a savasságukat átadják a ve­lük érintkező környezetüknek. A túl erős, vagy hosszantartó megvilágítás, a túl magas, ingadozó hőmérséklet bizonyos anyagok foto-oxidációs bomlását idézi elő. Ennek ered­ményeként egyes színezékek elfakulnak, színüket vesztik. Más anyagokból - pl. a fás papírok lignin tartalmából, vagy a papír timsós gyanta enyvezése bomlástermékeként savas anyagok keletkeznek. A savak illetve azok gőzei a köz­vetlenül érintkező anyagokba átszívódva savas károsítást, a cellulóz savas hidrolízisét okozzák. A szerkezet tipikus károsodásai a) A lécváz vetemedése, görbülése, a lécváz fizikai hatás­ra történt törése. b) A tákolt lécváz mellészegelt és/vagy rosszul méretezett szerkezete és a faanyag zsugorodása, vetemedése követ­keztében a szerkezet szétcsúszása, szétesése, széttörése. A károsodás nehezen javítható. Általában a szerkezet ré­szenkénti megbontásával, de lehetőleg faanyaga teljes megtartásával, ragasztásával - kiegészítésével, esetleg utólag beépített támaszok, szükség esetén vendégcsapok alkalmazásával rögzíteni kell az eredeti szerkezet szilárd­ságát. Csak ezután gondolhatunk a leáztatott, konzervált, restaurált papírborítások visszaépítésére. 3. Fonállal összevarrott papírlemezekből készült szerkezet A tákolt betlehemek kisebb része tartozik ebbe a csoportba. Ezeknek általában külső és belső felületeit is szines papír­ral, papírcsipkével borították, szentképekkel díszítették. A szerkezet tipikus károsodásai a) A papírlemezek nedvesség hatására történt görbülése, vetemedése.1 Ez, a tárgy - borító papírjainak lebontása 1 1 A betlehemeket általában több éven át használták. A két kará­csony közötti időre a padlásra, kamrába helyezték el, ahol gyakran után, esetleg a varró fonál megőrzésével történő - szét­bontása után puffer oldattal való nedvesítéssel, préselés­sel viszonylag könnyen javítható. b) A papírlemezek oxidálódása, gyakran savasodása, így törékennyé válása. A vastag, gyakran réteges szerkezetű papírlemezek általában másodlagosan felhasznált csoma­goló anyagok, rostanyaguk gyakran magas lignin tartalmú mésztejes feltárású szalmaanyag vagy nagyhozamú facel­lulóz. A tárgy lebontása után savtalanításuk, közömbösí­tésük mindenképpen szükséges, jól lehet, ez várhatóan térfogat csökkenéssel, a papírlemez fizikai gyengülésével jár. A lemez megerősítését például metil-cellulóz oldatok behatásával kísérelhetjük meg. A tákolt betlehemek díszítésére, bevonására használt anyagok A külső felületein olajfestéssel bevont felületek károsodásai a) A kötőanyagban szegény - túl hígított - festék haszná­lata annak leporlását, ledörzsölődését okozhatja. A festék rögzítését elvégezhetjük például poli-vinil-butirál megfe­lelő sűrűségű oldatával. b) Ha a festékréteg kötőanyagban túl dús, felülete „kroko­dilbőrössé”, repedezetté, esetleg ragacsossá válhat. c) Ólomfehér használata a fehér vagy fehérrel kevert szí­nek beszürkülését okozza; hidrogén-peroxid oldattal meg lehet kísérelni az eredeti szín helyreállítását. Meg kell azonban fontolni, hogy szükséges-e a beavatkozás? A res­taurálás célja egyrészt az eredeti anyagok megtartása, másrészt a tárgy eredeti megjelenésének helyreállítására való törekvés. Mindig az adott tárgy, annak általános álla­pota, a helyreállítás kívánt (lehetséges) mértéke, a tárgy­nak a gyűjteményben betöltött értéke, funkciója, stb. mér­legelése útján kell a döntést meghozni. d) Összeöntött, híg festékek használata: az egyes kompo­nensek olykor nincsenek homogénen összekeverve. A na­gyobb fajsúlyú színek a felkent festékréteg alján ültek meg; a festett felület bizonytalan színek átmenetével tel­jes, olykor - maradék festékek túl higított keverékéből - leporló, hiányos kötésű. A betlehemeket borító festett, vagy nyomtatott diszpapírok A 19. század, majd a 20. század első fele, a házaló betle­hemek készítésének időszaka egyben a papírkészítés, pa­pírgyártás talán legérdekesebb korszaka. Még működnek egy ideig a jó minőségű rongypapírt előállító papírmal­mok, de már gyártanak a papírgyárak is, sokféle minősé­gű papírt, eleinte még nem is szabványok szerint. porosodott, esetleg egér, vagy rovar rágta. Karácsony közeledtével, ha kellett, a szentképeket leszaggatva új papírborítást ragasztottak rá, és újra díszítették. 39

Next

/
Thumbnails
Contents