Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban
a két színt egymástól. A problémát 1925-ben Richard Drew, a Minnesota Mining and Manufacturing Company mérnöke (3M) az olajokkal és más anyagokkal kevert, gumi alapú ragasztóval ellátott, ragacsos Masking tape („maszkoló szalag”) kifejlesztésével oldotta meg. Ez volt az első papírhordozóra felvitt, nyomásra érzékeny ragasztószalag. Ezután indult el a nyomásérzékeny ragasztószalagok gyártására épülő iparág igazi fejlődése. 1940-ben a Johnson and Johnson állt elő egy vízálló, polietilénnel bevont textil ragasztószalaggal, a háború szükségleteinek ellátására. Az idők során a felhasznált természetes gumi ragasztóanyag mesterségesre, a textil, illetve papírhordozó regenerált cellulózra (celofán) változott, az igény maradt a régi. Az 1950-es évektől hordozóként cellulóz acetátot és kopolimerjeit kezdtek használni, ragasztóanyagként pedig megjelentek a szintetikus polimerek. Az első ilyen szalag a matt cellulóz acetát hordozójú, akril polimer ragasztóanyaggal bíró Scotch #810 Magic Mending Tape volt. 1961-ben a 3M a következőképpen publikálta ennek a típusnak a jellemzőit: ragasztóanyaga és annak hordozója semleges, hőmérséklet és páratartalmi változásokra nem reagál, természetes öregedés során nem változik, nem ül bele a papírba, nem színezi azt el. Amikor a ragasztószalagok széles körben elterjedtté váltak és egyszerűsége miatt már mindenki mindenféle célra használta, merült fel a kérdés először azok stabilitását, eltávolíthatóságát, valamint az anyagokra tett hosszabb távú hatásukat illetően. A műtárgyvédelmi berkekben erősödő zúgolódás eredményeként, az 1970-es években különféle „műtárgybarát” ragasztószalagok is kifejlesztésre kerültek. Két cég dobott piacra ilyen termékeket. Az egyik a Hans Neschen International által kifejlesztett Filmoplast P és Filmoplast P90, a másik az Ademco által gyártott Archival Aids Document Repair Tape. A Filmoplast P rövid rostokból álló, savmentes, napjainkban már kalcium-karbonáttal puffereit, enyhén áttetsző, vékony ragasztószalag. A Filmoplast P90 kicsit vastagabb, szintén puffereit. Mindkettő ragasztója vizes diszperzióra felvitt akril-észter. Az Archival Aids Document Repair Tape sav- és kénmentes, fehérített facellulóz hordozóval és butil-akrilát akril ragasztóval ellátott ragasztószalag. A nyomásérzékenység eléréséhez a ragasztóhoz dibutil-ftalát plasztikusságot elősegítő anyagot kevernek. A ragasztószalag gyártás hihetetlen fejlődésen ment keresztül a létezése óta eltelt hozzávetőleges 87 év alatt. Csak a 3M több mint 1000 típust dobott a piacra. A ragasztószalagok öregedése, lebomlása Gumi alapú ragasztók (a papír hordozójú maszkoló szalag, valamint a celofán hordozójú ragasztószalag) esetében oxidációjuk mértéke szerint több romlási fokot megkülönböztethetünk/ A „bevezető szakaszban” a ragasztó 3 3 A. Smith, Merrily - Jones, Norvell M. M. - Page, II, Susan L - Peck Dirda, Marian: Pressure-Sensitive Tape and Techniques for its Removal From Paper. The American Institute for Conservation. The Book and Paper Group Annual, Volume 2, 1983. eltávolítása még nagyon könnyű. Ezt követi a második, a „ragacsos szakasz”, mely alatt a ragasztó állaga és színe hirtelen megváltozik. A gumi alapú ragasztóanyag - az ismétlődő egységekből felépülő nagyméretű molekulák, polimerek lánctördelődése miatt - olajos hatású, ragacsos állapotba kerül. A ragasztó egyes alkotóelemei a papír rostjai közé szivárognak, áttetszővé téve azt. Ebben a szakaszban még valamennyi ragasztóanyag a felszínen maradhat, mely nehezen, de még eltávolítható. Amennyiben ezt nem tesszük meg, a ragasztó még ebben a fázisban képes a papír teljes vastagságában áthatolni, akár több lapon keresztül is sárga, olaj szerű nyomot hagyva. Ekkor a papíron lévő golyóstoll tinták, nyomdafestékek akár meg is folyhatnak a ragasztó hatására. A ragasztó, miközben átitatja a papírt, tovább oxidálódik, és fokozatosan elveszti ragasztó tulajdonságait. A hordozó leválik, a ragasztóanyag térhálósodás közben keménynyé, törékennyé válik, és erőteljes színváltozáson megy keresztül. Ebbe a „befejező szakaszba” érve a ragasztóanyag és az általa okozott folt eltávolításának lehetősége kérdéses. Az újfajta, akril ragasztószalagok esetében az öregedés másképp zajlik le. Ezek látható elszíneződést nem mutatnak. A ragasztóanyag nem szivárog be a papír rostjai közé, illetve csak annyira, amennyire a papír felépítése engedi. Ennek oka az, hogy a ragasztóanyag itt egy homogén, a hordozón előtérhálósított polimer. A ragasztóanyag ebben az esetben oldószerrel nem oldható, csak duzzasztható, eltávolítása mechanikus úton lehetséges. A ragasztóanyagok eltávolítására két alapvető módszer kínálkozik. Az egyik a mechanikus, szikével, spatulával, pákával, crepe radírral, a másik az oldószeres kezelés. Az oldószeres tisztás három úton történhet, melyek mindegyike veszélyforrást jelenthet a tárgyra nézve, ezért alaposan mérlegelni kell az eshetőségeket. Az egyik a helyi kezelés, mikor az eltávolítani kívánt foltra oldószerrel nedvesített, valamint száraz szívópapírt helyezünk, polietilén fóliával letakarjuk, körbezárjuk és várjuk, hogy az oldószer lassan a foltba érve puhítsa, majd feloldja azt. Hátránya, hogy lassú, könnyen foltot hagyhat, sűrűn kell ellenőrizni, nem látjuk, hogy mi történik az egyik, illetve másik oldalon, nagy felületre nem igazán megfelelő módszer. Ennek egy változata, hogy oldószerrel átitatott szívópapírt szűkülő szájú üvegcse aljába helyezünk. Majd ezt lefelé fordítva az oldani kívánt ragasztóra helyezzük úgy, hogy közéjük nem szövött poliészter réteget teszünk. Ebben az esetben is az oldószer gőze duzzasztja a ragasztót. Előnye, hogy nincs direkt kontaktus az oldószert tartalmazó szívópapír és a tárgy között, valamint egyszerűbben és gyorsabban ellenőrizhető. Hátránya, hogy lassú, a megduzzadt ragasztót mechanikusan kell eltávolítani, mely sérüléseket okozhat. A helyi kezelés kategóriájába tartozik még a tárgy mechanikus úton, például csipeszre csavart, oldószerbe mártott vattapamacs alkalmazásával történő tisztítása. Hátránya, hogy a vattával való mechanikus tisztítás hatására a papírrostokat felborzolhatjuk, a papír felületét egyenetlenné tehetjük. A helyi kezelés miatt a papíron foltot hagyhatunk, azon térbeli torzulást 76
