Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Bóna István: Gyengéd restaurálás. A minimális beavatkozás - maximális eredmény elvének alkalmazása egy barokk falfestmény-cikluson. A veszprémi Bíró-Giczey ház barokk falfestéseinek feltárása és restaurálása
felületen ceruzával írt felirat került elő, ami egy 20. századi felújítást regisztrál: Ezen munkát csináltta Bujdosó Mihály Építő mester 1903 April 21 dikén. A fülkét a felirattal együtt restauráltuk és bemutattuk. Maga a felirat az iparosok tüsténkedése miatt jelentősen sérült. Az emeleti folyosó mennyezetén egyszerű illuzionisztikus ornamentika-festés tárult fel a szobafestők munkája során. Ennek helyreállítását megnehezítette, hogy az iparosok a tiltás ellenére leglettelték a maradványokat azok dokumentálása előtt. Olyan anyagot használtak, amit már nem lehet eltávolítani a nyomok jelentős károsítása nélkül. A földszinten, az utcai fronton két helyiségben maradtak egyszerűbb díszítőfestés-nyomok a mennyezeteken. Ezeket a helyreállítás során romként őrizték meg, amivel teljesen egyetértettünk. Azokat a festéseket és helyreállításokat, melyek nem az emeleti négy szobához tartoznak, a későbbiekben nem tárgyaljuk. A restaurált szobák bemutatása A ház különlegessége, és talán fő értéke, az emeleten, az építéssel egy időben és egységes koncepció szerint készült magas színvonalú szekkó-ciklus. Mindegyik szoba úgynevezett Gartenzimmer. Ez azt jelenti, hogy a falakat a festő „megnyitotta”. Az illuzionisztikusan festett építészeti kereteken át idilli szépségű tájakra, vagy parkokra láthatunk ki. A mennyezeteken mindenütt az ég jelenik meg. Három helyiségben madarakat látunk az égen, a díszteremben vagy másképp ebédlőben pedig egy több jelentésű mitológiai jelenetet. A helyreállítás előtt ezek festéseiből csak az ebédlő mennyezete tűnhetett értékesnek, mivel ott - ugyan brutálisan átfestve - de jelentős falfestmény volt látható. A többi helyiségben és az ebédlő oldalfalán fehér szobafestés volt, amikor az épületet elhagyta az előző tulajdonos.4 Előttünk kétszer — 2006-ban Felhősi István és Král Éva5, 2009-ben Jeszeniczky Ildikó, Brutyó Mária és Laurentzy Mária - is végeztek kutatásokat az épületben. Mindkét csoport barokk falfestésekre bukkant. Az első kutatásról tudomásunk szerint nem készült dokumentáció. A második kutatás dokumentációja szerzői jogok miatt nem volt számunkra hozzáférhető, azaz nem használhattuk fel eredményeit. A kutató-ablakok azonban ott maradtak a helyszínen, így a pályázati szakaszban lehetséges volt azokat megfigyelni, elemezni. Ez elégségesnek bizonyult egy szakszerű restaurálási terv kidolgozásához. Az összes olyan felület, melyet szobafestők festettek le, erősen sérült volt. A „gondos” iparosok festés előtt alaposan átkaparták a falakat, hogy a meglazult rétegektől megszabadulhassanak. A további kifestések alkalmával ismételten átkaparták az összes oldalfalat, egyre fokozva a károsodásokat. Mivel a mennyezeteken kevesebb átfes4 Lászay a festések ikonográfiáját részletesen ismerteti két (Lászay 2011., 2012). 5 Lászay (2012) p. 367. tést végeztek, azok állapota jobb volt, mint az oldalfalaké. A díszterem mennyezetén lévő reprezentatív falfestményt is többször javították, de minden esetben művészek. Utoljára egy némileg giccses, a Római Iskolára emlékeztető teljes átfestés készült, melyről eddig semmiféle adatot nem sikerült fellelni. A falfestések technikája Az ornamentikák és a „művészi festések” azonos - szekkó - technikával készültek. Ez tette lehetővé, hogy trompe-1’ oeil elemeket alkalmazzanak a művészek. Ez a legnyilvánvalóbb talán az E03 jelű helyiségben, ami egy a bent tartózkodót körülvevő pergolát ábrázol. A néző mintegy belép a pergolába, melynek a szobát keretező zöld rácsozatán madarak telepedtek meg, növények futottak fel rá. Mindezek a pergolán túli kert elemei, ugyanakkor természetes nagyságúak és illúziókeltőek. A fedett lugas, a mögötte látható omamentikus elemek, tájak ugyanannak az illuzionisztikus megjelenítésnek az alkotórészei és csak akkor nyújtanak egységes élményt, ha az egész mű technikailag is egységes. A házban a barokk vakolatok színe majdnem teljesen fehér, mészkőzúzalék és mész keverékéből állnak. Ezt sokkal szebben lehet simítani, mint a homokos vakolatokat. Veszprém környékén ma is sok helyen bányásznak murvát,6 ami ezen a vidéken a vakolat természetes töltőanyaga hosszú idő óta. A Bíró-Giczey házban is nagyon szépen vakoltak, a felületeket gondosan lesimították. Ezt a minőséget úgy érték el, hogy először durva szemcséjű vakolatot hordtak fel, mintegy másfél-két centiméter vastagságban. A munkát szitált mészkőőrleményt tartalmazó meszes glettel folytatták, vélhetőleg nedves a nedvesben (7. kép). Ez egészen finomra simítható, színe pedig vakítóan fehér lehetett. A létrehozott müvek szempontjából ennek azért volt jelentősége, mert a művészek igen aprólékos, részletgazdag festményeket készítettek, nagyon erőteljes színezéssel, melyeket nem lehetett volna a barokk korábbi időszakaiban alkalmazott, durvára kiképzett felületeken megvalósítani. A festések az ajtók faragott keretének behelyezése előtt készültek. Az E01 és E02 helyiségek közötti ajtó elbontása után kiderült, hogy a glettréteg és a festés a fából készült ajtótokra is rátakar. Ezt a felületet az építés óta védte a faburkolat, így a bontás után látható lett a festés eredeti megjelenése. A díszterem mennyezetén a vakolatot durvábbra alakították, mint az oldalfalakét. Itt nem találjuk meg az oldalfalakra jellemző glettet (8-9. kép). Valószínűleg a barokkos, az oldalfalaknál festőibben megfogalmazott, vibrálóbb megjelenésű figurális jelenethez szükség volt a strukturáltabb felületre. 6 Például: Cseri murvabánya http://www.verga.hu, Kikéri, Kádártai murvabányák, http://www.mbfh.hu. (2013.03.16.) Mindegyikben dolomit-murvát bányásznak. 24
