Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Bóna István: Gyengéd restaurálás. A minimális beavatkozás - maximális eredmény elvének alkalmazása egy barokk falfestmény-cikluson. A veszprémi Bíró-Giczey ház barokk falfestéseinek feltárása és restaurálása
Gyengéd restaurálás A minimális beavatkozás - maximális eredmény elvének alkalmazása egy barokk falfestmény-cikluson. A veszprémi Bíró-Giczey ház barokk falfestéseinek feltárása és restaurálása Bóna István Bevezető A közép-európai barokk művészet különleges feladatok elé állítja a restaurátorokat. A falfestés e korban nem önálló műalkotás, hanem egy, a teljes belső térre kiterjedő összművészeti egység egyik fontos eleme. A festett architektúra keveredik a valódival és együttműködik a festményeken ábrázolt terekkel. A valódi plasztikákat ugyanúgy színezték, mint az imitációkat. Az egyik fő cél a minél izgalmasabb, érdekesebb illúzió előállítása volt. Ha ez az illúzió elvész, elvész a mű értelme is. Azaz a sérült, roncsolódott müvek kiegészítésekor el kell érni azt, hogy az illuzionisztikus egység megjelenjen, különben a helyreállításnak nincs értelme. Ugyanakkor, a modem restaurálás egyik fő alapelve az eredeti alkotás anyagában való megőrzése és teljes eredetiségében való bemutatása. Ez nem engedi meg a kiegészítés olyan mértékét, ami már eluralkodna a látványon. E két szempont látszólag ellentéte egymásnak.1 A veszprémi Bíró-Giczey házban feltárt barokk falfestés több helyen a helyreállíthatóság határáig megrongálódott az elmúlt századokban. Restaurátor csoportunk elsősorban konzerválási szemlélettel közelítette meg a helyreállítás kérdését, de azon igyekezett, hogy az esztétikai egység és az illúzió visszaállítását is megoldja. Ugyanakkor szigorúan ragaszkodtunk a restaurálás legkorszerűbb elveihez. Mivel a jelen írás elsősorban a kiegészítés kérdéskörét tárgyalja, itt azt emeljük ki, hogy a retust akvarellei, visszafogottan, kizárólag a tömítésekre és a hiányokra szorítkozva végeztük. A formai kiegészítések minden olyan esetben elmaradtak, ahol a legkisebb kétség merült fel a részletekkel kapcsolatban, illetve, amikor a kívánt illúzió enélkül is létrejött. Eredeti felületre csak a patinát kiegészítő lazúrok kerültek fel, ami a legszigorúbb elveknek is megfelel1 2 (1-6. kép). 1 A 2011. évi székelyudvarhelyi konferencián vita bontakozott ki a falkép restaurálás egyes kérdéseiről, a kiegészítés, a retusálás illetve a rekonstrukciós festés módjáról és mértékéről. Ez vezette a szerzőt arra, hogy a következő konferencián egy olyan restaurálást mutasson be, ami véleménye szerint alátámasztja a szigorúan vett restaurálást követelők álláspontját. 2 Móra et al. 1984. p. 306. I. kép. Az ebédlő az átvételkor, a falakon és a mennyezeten a korábban történt feltárásokkal. A magyarországi műemlékvédelem kevéssé foglalkozik a restaurálás technikai, szakmai kérdéseivel, úgy tekintik, hogy az valami egyszerű dolog, amit a szakemberek gond nélkül megoldanak. Egyes felügyelők úgy gondolják, hogy a restaurátor nem tudhat semmivel többet, mint egy jó iparos. A zsűrik, a szakmai vélemények szinte mindig a kiegészítés körül forognak, a restaurált művek megjelenését vitatják meg, ennek alapján ítélik meg a restaurátorok munkáját. A Bíró-Giczey ház és fontosabb falfestéseinek vázlatos ismertetése A veszprémi várban a 18. század első felének legjelentősebb lakóház építkezése volt, amikor Padányi Bíró Márton kanonok szomszédos építési telkek összevonása után felépítette földszintes házát. Ebben hat szoba, egy nagyobb és egy kisebb konyha, valamint egy csűr kapott helyet. Az épületet későbbi tulajdonosa, Giczey István kanonok 1772-ben alakította át emeletessé. A földszintes házat az alapfalakig lebontatta, majd ezeket az alapokat felhasználva építtette fel az új, emeletes házat. A kapu zárókö-22
