Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Nyárádi Zsolt: Bögöz középkori temploma és temetője
a gótikus fázist megelőző sekrestye alapfalai is. A 14-15. században épített fal alapozása alatt, egy szintén az első templomhoz tartozó temetkezés maradványai kerültek elő (S-10). Ennek mellékleteként két S-végű hajkarikát találtunk, amelyek a temetkezést a 12-13. századra keltezik.9 A műemlék konkrét felújítására 2012-ben került sor. Az építészeti tervek alapján első lépésben a falak környezetéből az esővíz eltávolítása volt a cél. Ehhez, a nyugati rész kivételével a teljes templomot körülölelő árokrendszer megásására volt szükség. A falak nedvességtartalmának csökkentése érdekében ezt egy szintsüllyesztéssel egybekötött területrendezés követette. A májustól októberig tartó régészeti feltárások számos új részlettel gazdagították ismereteinket Bögöz templomáról és a körülötte levő temetőről. Bögöz templomai A régészeti kutatások, annak ellenére, hogy teljességgel a felújításnak és az ahhoz kapcsolódó munkálatoknak voltak alárendelve és zömmel leletmentő szerepük volt,10 jelentős új információkkal ugyan nem gazdagították az eddigi kutatásokat, de sok ponton korrigálták, illetve alátámasztották az addig észlelteket. A korai (12-13. századi) temetkezések, amelyekre ráépült a ma is álló hajófal mind 2009-ben, mind 2012-ben előkerültek. Ez egyértelművé tette számunkra, hogy létezik egy korábbi, valamikor a 12. században épített, a mainál jóval kisebb templom, amelynek visszabontott alapfalai teljes egészében a mai épületbelsőben találhatók. A hajó északi oldalán, az 5. szelvényben a templom építési rétegei alatt feltártuk egy földbe mélyített épület (feltehetően lakóház) gödrét, amelynek északi szélét bontottuk ki teljesen. Déli oldalára a templomhajó északi fala épült rá, nyugatira pedig a gótikus pillér, keleti fele a feltárt felületen kívül esett. Az objektum betöltéséből szürkésbama és barna, foltosra égett, apró kaviccsal és homokkal soványított, lassúkorongolt fazekak töredékei kerültek elő, amelyek felületén bekarcolt hullámvonal és hullámvonal köteges díszítések voltak. Ezeken a fazekakon kívül előkerült egy sötétbarna, homokkal, apró kavicsszemcsékkel soványított cserépbogrács perem- és válltöredéke, amelynek a belső felén égésnyomok láthatók (2. kép). A kerámialeletek mellett kis mennyiségben állatcsont is előkerült, valamint egy hajkarika töredéke. Az épület minden bizonnyal leégett, mivel a betöltéséből nagyobb mennyiségű paticsot gyűjtöttünk, valamint az egész ugyancsak szénfoltos volt. A lelet anyaga alapján ez az objektum a 12. századra keltezhető. Az ehhez a korszakhoz tartozó kerámiák másodlagos helyzetben az egész területen előkerültek, így nyilvánvaló, hogy a templomot megelőzően egy település részlete húzódott a patak bal partján, melynek régészeti anyaga megtalálható a leg-9 Sófalvi 2010. p. 34. 10 Csak a tervező által kijelölt felületeken és mélységekig kutathattunk, így például nem kerülhettek feltárásra a legkorábbi sírok. 2. kép. Árpád-kori kerámialeletek, 5. szelvény, 3. obj. (12. század). korábbi sírokban is. A település első templomáról tárgyi bizonyítékokkal egyelőre nem rendelkezünk, ugyanis az feltételezéseink szerint teljes egészében a mai templombelsőben keresendő, ahol mindezidáig nem volt régészeti feltárás. Ezt a korai románkori templomot a 13. század végén teljesen elbontják, ennek alapjaiból semmit nem használnak fel a következő templom építésekor. Erre utal legalábbis a jelenlegi épület egész hajótestén egységesen végigfutó sárgásbarna puha homokkőből faragott lábazati párkány. A nyugati oldalon a hajó és torony illeszkedésénél 3^4- m magasságig húzódó fal egyenetlenségéből Dávid László azt feltételezte, hogy az egy korábbi templomfal felhasználásából származik." A 14. század elején ugyanitt, a régi helyébe egy nagyméretű templom épült, feltehetően nyújtott félköríves záródású szentéllyel, legalábbis erre utalnak az 1966-os felújításkor tett megfigyelések. Az alaprajzában még román kori templom az átmeneti kor jegyeit hordozza magán, ennek legszembetűnőbb példája a nyugati bejárat kapuzata, amelynek a belső része még félkörben végződött, külső hengertagos és vályúzatos profilú béllete pedig már csúcsívben záródik le. Az időközben jelentős sérüléseket szenvedett faragvány leírását Orbán Balázsnál még pontosabban megtaláljuk.* 12 A hajó nyugati oldalával együtt egy tornyot is építettek, amelynek keleti fala beugrik a mostani templombelső terébe. Ez az építmény az egyik legkorábbi székelyföldi tornyok közé tartozik. A hajóban a diadalívhez közel feltehetően két mellékoltárt helyeztek el, erre utalnak a déli és északi hajófalba beépített szentségtartó fülkék. Az északinak egyenes lezárása van, a déli pedig már csúcsívben végződött, felső harmadában kettéosztott, élszedett kiképzéssel, amely szintén az átmeneti stílusra utal. A csúcsíves felső harmadában egy anjou liliom található,13 amelyet Károly Róbert idejében használtak díszítő elemként. Az építkezés részle>i Dávid 1981. p. 86. 12 Orbán 1868. I.p. 38. 13 Szintén egy 14. századra keltezett Anjou-liliom található Nagygalambfalva gótikus szentélyében egy címerpajzson (Dávid 1981. p. 215.). 10
