Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
3. kép. Erősen szennyezett pergamenborítású könyvtábla „túltisz- 4. kép. Selyemszitával megerősített oklevél részlete (fotó: Orosz tított” állapota (fotó: Orosz Katalin). Katalin). a felületről alkoholos áttörléssel. Ez a kezelés csak barkás pergamen vagy bőr esetén alkalmazható, hiszen a lecsiszolt barkájú pergamenből nem lehet kioldani a szappan maradékot. Felületaktív anyag vagy ökörepe szappan habját gyakran alkalmazzák könyvkötéseken, ahol nagyon erőteljes, látványos tisztulást lehet elérni. Itt különösen ügyelni kell a túltisztítás elkerülésére (3. kép). Fehérítés pergamen tárgyak esetében nem végezhető, mert a fehérítőszereket nem lehet maradéktalanul eltávolítani, így azok tovább roncsolják (pl. oxidáció útján) a bőrt. A Corvina program keretében kisméretű pergamen töredékeken végzett kísérletek során minden fehérítőszerrel történt kezelés után a minták károsodását, törékennyé, merevvé válását figyelték meg.56 Régi ragasztó, javítás eltávolítása Gyakori, hogy javított vagy korábban már restaurált műtárgy kerül a restauráló műhelybe. Ilyenkor része lehet a kezelésnek a tárgyat károsító, esztétikailag zavaró, illetve a tanulmányozást és/vagy a konzerválást akadályozó ragasztóanyagok, javítások eltávolítása. Ennek szükségességéről a restaurálás-etikai elvek figyelembevételével kell dönteni, mérlegelve a korábbi beavatkozás információs és történeti értékét. A korábbi javításokat többnyire pergamen vagy papír segítségével végezték, ezek ragasztóanyaga lehet enyv, zselatin, keményítő vagy valamilyen műanyag ragasztó (többnyire poli(vinil-acetát), PVAc). Amennyiben nem szükséges a javítócsík megőrzése, kevés vízzel duzzasztott metil-cellulóz pasztát alkalmazhatunk pakolásként közvetlenül a csík felületén, ami elegendő nedvességet juttat a kollagén típusú ragasztóanyagokba azok felpuhításához, így lehetővé válik mechanikus eltávolításuk. Ennél kíméletesebb megoldás a félig áteresztő membrán segítségével 56 Beöthyné Kozocsa 1992. p. 35. végzett párásítás. Mindkét esetben figyelembe kell venni, hogy a nedvesítés csak helyileg történik, ami feszültséget okozhat a műtárgy nedves és száraz részei között. A PVAc ragasztók eltávolítását etilalkoholos vagy acetonos duzzasztás után lehet megpróbálni mechanikusan, ez azonban lassúbb folyamat, ezért mindenképp a bőr erőteljesebb nedvesítésével jár. A pergamen oklevelek esetében a tárgyakat egy időben hátoldalról vékony selyemszitával (vagy ún. malomszitával, szintetikus szövettel) erősítették meg, amit általában PVAc ragasztóval rögzítettek az oklevél szélein körben és a szakadások, hiányok mentén. Ennek a megerősítő anyagnak az eltávolítása is a fent leírt módon duzzasztás után mechanikusan kísérelhető meg.57 A penésztől meggyengült vagy tintamarásos pergamen esetében azonban nagy a további károsodás veszélye ezért megfontolandó, hogy vállaljuk-e a javítás eltávolítását (4. kép). Az 1960-70-es években gyakori volt az ún. kondenzátorpapír használata az írott pergamen és papírtárgyak javításához, mivel nem állt rendelkezésre egyéb hajlékony, áttetsző anyag a megerősítéshez. A nagyon erősen őrölt rostokból készült, rendkívül vékony, zárt felületű papír idővel megsárgul, áttetszősége csökken, savasodik, ezért el kell távolítani a felületről. A leoldás módja, oldószere az alkalmazott ragasztótól függ. A pergamen nagyon időtálló és mindig is drága anyag volt, ezért a valamilyen ok miatt már nem használt, esetleg értéktelenné vált kéziratos lapokat felhasználták könyvek borítására, gerinckasírozáshoz vagy oromszegő alap készítéséhez. Ezek a töredékek ma sokszor pótolhatatlan történeti források, ezért a muzeológusok, történészek sok esetben kérik leválasztásukat a kötetekről (5-6. kép). Ezt a lépést alaposan kell mérlegelni, mert a tárgy integritásának megbontását jelenti. A megfelelő pontos és szakszerű dokumentálás itt különösen fontos szerepet kap. 57 Beöthyné Kozocsa 1995. 108
