Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
spirál szerkezete miatt viszonylag kevés baktérium képes lebontani (ilyenek bizonyos Clostridium fajok).1’ A pergamen azonban enyhén lúgos kémhatása miatt veszélyeztetettebb, amennyiben hosszabb ideig erősen nedves körülmények között tárolják, vagyis ha pórusaiban sok kapilláris víz található.13 14 15 A penészgombák valódi sejtmaggal rendelkező, klorofill nélküli, szerves anyagokkal táplálkozó (heterotróf), spórákkal vagy álspórákkal szaporodó szervezetek.1’ Szilárd sejtfalú sejtjeik egy irányban osztódnak, specializálódnak és hosszú gombafonalakat (hífa) hoznak létre. A hífaszövedékek alkotják az ún. telepeket (micélium), melyek különböző színű, vattaszerű képződményként jelentkeznek a szubsztrát felületén. A szerves anyagú műtárgyakat lebontó penészek az ún. konídiumos (álspórás) gombák (Deuteromycota) körébe sorolhatók. Ezek a fajok konídiumokkal (álspórák) szaporodnak, melyek a hífák csúcsán vagy jellegzetes konídiumtartón termelődnek, melynek formája és színe jellemző a penészfajra. A rendkívül kis méretű álspórák a levegőben lebegnek és képesek megtelepedni a műtárgyak felületén, majd megfelelő körülmények esetén kicsíráznak és a vegetatív szakaszban újabb konídiumok százait hozzák létre. A baktériumokhoz hasonlóan a penészek konídiumai szintén rendkívül szívósak, szélsőséges környezeti tényezők mellett is sokáig életképesek maradnak. A penészek az életműködésükhöz szükséges tápanyagokat a szubsztrát (jelen esetben a műtárgy) szerves anyagainak lebontásából nyerik. Ehhez enzimeket és szerves savakat termelnek, ezeket nevezzük elsődleges anyagcsere termékeknek. Ide sorolhatók még a szubsztrát nedvességtartalmát szabályozó anyagok is (pl. a glicerin). A szerves anyagok lebontása, valamint a penész növekedése során keletkező pigmenteket.16 szaganyagokat, antigéneket, antibiotikumokat másodlagos anyagcsere termékeknek nevezzük. Ide tartoznak különböző toxikus anyagok is pl. a muko-poliszacharidok, amik légúti allergiás reakciót válthatnak ki az arra érzékeny emberekben. A penész képes felszívni az egyszerű cukrokat, monoszacharidokat, és szabad aminosavakat a szubsztrát oldatából, de a peptidek és diszacharidok emésztéséhez azokat enzimek segítségével aminosavakra és egyszerű cukrokra kell bontania. Életműködéséhez nagy nedvességtartalomra van szükség, amit a környezetéből vesz fel. A fehérje alapú műtárgyak nedvességtartalma akkor elég magas a csírázáshoz, ha huzamosabb ideig 70% körüli vagy fölötti 13 Kastaly 2010. pp. 9-15. 14 Jó példa erre a Törökországból visszakapott kódexek néhány példánya, melyeken a baktériumokkal közeli rokonságban lévő sugárgombákat mutattak ki (Beöthyné Kozocsa 1992. p. 13.). 15 Sem a növények sem az állatok világába nem sorolhatók, különálló rendszertani csoportot alkotnak. 16 A műtárgyakat elcsúfító penészfoltok színét tehát nem a konídiumok okozzák többnyire, hanem a hífák által kiválasztott színes anyagok. Ezek a tufákkal együtt behatolnak a bőr, papír, textil rostjai, szálai közé, eltávolításukat ezért csak kémiai kezelésekkel kísérelhetjük meg. a környezet páratartalma. Azonban az oldott anyagok mennyisége, koncentrációja is befolyásoló tényező, amit a folyadék vízaktivitásával17 * jellemzőnk. A penészek csak a 0,7-0,98 közötti vízaktivitású vizet képesek használni. A tiszta vizet és az olyan oldatot, amiben az oldott anyag 0,7 alá csökkenti a vízaktivitást azonban nem. Az ún. xerofil (szárazságtűrő) penészgombák képesek csírázni a 0,7 és 0,9 közti vízaktivitású anyagokon. Ezeknek nagy víztartalmú konídiumjai vannak, amik a csírázás után glicerint állítanak elő, ezzel képesek a számukra megfelelő vízaktivitást beállítani a szubsztrátban. A nem xerofil penészeknek kis víztartalmú konídiumjaik vannak, ezért csak 0,98 vízaktivitás környékén képesek csírázni. De ha egyszer már kicsíráztak, ezek is befolyásolni tudják a szubsztrát vízaktivitását.1’ A szerves anyagú műtárgyakon gyakran kimutatott Aspergilus nemzetségbe tartozó fajok egy része xerofil, ilyenek pl. az Aspergilus niger, az A. flavus és az A. fumigatus. A csírázást, hasonlóan a baktériumokhoz a környezet kémhatása is befolyásolja. A penészek számára az optimális pH a savas tartományban van 3-7 között, de a tágabb, pH 2-9 közötti kémhatás mellett is előfordulhatnak. A szubsztrát pH-ját maguk a penészek is befolyásolják, mivel metabolikus savakat termelnek (pl. citromsavat), azonban ha a kiindulási pH a szubsztráton 4-7 közötti, akkor a legtöbb penész képes növekedni. Ez is oka annak, hogy pergamen és bőrtárgyakon egyaránt gyakoribb a penészfertőzés, mint a baktériumok megtelepedése. A penészek viszonylag tág hőmérsékleti határok között életképesek, de a hőmérséklet befolyásolja a csírázás sebességét. A hőmérséklet hatása alapján a penészfajok 3 csoportba sorolhatók: a hidegtűrő, a mezofil vagy mérsékelt hőmérsékletet kedvelők, és a melegtűrő fajok (1. táblázat). 1. táblázat: A hidegtűrő, mezofil és melegtűrő penészfajok életműködésére jellemző hőmérsékleti határok Minimum T Optimum T Maximum T Hidegtűrő fajok-2 és +3,6°C 7-24°C 30-M5°C Mezofil fajok-2 és +8°C 25-f0°C 35-48°C Melegtűrő fajok +12-30°C 37,5-50°C 50-60°C Általánosságban elmondható, hogy a műtárgyak leggyakoribb károsítói közül az Aspergilus fajok magasabb hőmérsékleten növekednek, ugyanakkor kisebb 17 A vízaktivitás az anyagokban lévő víz vízgőznyomásának és a tiszta víz vízgőznyomásának a hányadosa adott hőmérsékleten és RH-n. A tiszta víz vízaktivitása a = 1,0. Ha a tiszta vízben oldott anyag is van (só, cukor, glicerin vagy fehérjék), akkor vízgőznyomása és ezáltal a vízaktivitása csökken 1,0-től 0,01 értékig. Tehát minél több oldott anyagot tartalmaz egy folyadék, annál kisebb a vízaktivitása. Elet csak a 0,99 és a 0,60 közti vízaktivitású vízben/oldatokban lehetséges (Florian 2004. p. 47). 18 Minden bizonnyal ezzel magyarázható az a tény, hogy a penészek nedves körülmények között rövidebb idő alatt képesek elszaporodni és megtelepedni a műtárgyakon, mint a baktériumok. 101
