Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)

Barabás Hajnalka: A Sovánka István emlékére rendezett "Törékeny haszontalanságok" kiállítás hozadékai

akkor vonogatja magát az italtól, mond Bethlen Gergely: Uram, kelmed talán kerestályra vágy.” Majd szólt „[...] az inasának, mondván: Eredj, öcsém, hozz kerestályt őkelminek, mert őkelme kerestályra vágy. így csúfolá meg az kristállyal innya kívánókat.”24 Nem meglepő egyik történet hangneme sem, hiszen a sorok írója, maga Apor Péter is hasztalan portékának tartotta a kristályt, mondván, hogy őseink nem hiába ittak ezüstből, annak értéke volt, zálogba lehetett adni, be lehetett olvasztani, de a kristály nem adható zálogba, nem időtálló, hanem törékeny, hasztalan fényűzésnek való és mégis nagyon drága: „Szegény Erdély, csak ezen bolondságra ma hány ezer forintod megyen ki!”25

Mégis, a kor divatja arra sarkallta a 17. századi Erdélyt, hogy ezen „bolondságra” összpontosítva három térségben alakítsa - majd a következő századokban gyarapítsa, az erdőségek függvényében pedig helyet változtatva hozza létre - hutáit: az Olt mentén, a Szászföldön (Porombák, Komána, Felsőárpás, Felsőucsa, Kercesóra)26, Székelyföldön (Zalánpatak, Zsombor, Málnás, Mikóújfalu, Sepsibükszád, Kovászna, Zágonbárkány, Kraszna, Görgényüvegcsűr, Borszék) és a Partium területén, az Arad-Bihar-Szatmár-Máramaros térségben, a történelmi Erdély szorosan vett határain túli területeken (Almaszeg, Száldobágy, Erdőd, Butyásza, Bél, Szelestye)27.

Korabinsky 1786-ban kiadott munkája alapján, 1711-1786 között 32 üveghuta működött Magyarország területén28, míg Fényes 1839-es statisztikája a 19. század első felében már 56 működő üveghutáról értesít24 30 31. Bunta - Katona szerzőpáros szerint, Erdélyben a 17. században létesített üveghuták közül csak a porumbáki érte meg a 19. század végét, míg a 18. századi alapításúak közül a görgényi is a 19. század végéig működött; a béli és sepsibükszádi a századfordulón túl is, a selestyei üvegcsűr utódja, a selestyehutai gyár a ’80-as években is termelt, akár az 1840-ben alapított feketeerdői Erdélyben a porumbáki üvegcsűr mellett, Zalánpatakon is volt 17. századi alapítású, melyet a Kálnoky család létesítet'1, majd a Mikó család volt a következő nagy hutaalapító a térségben. Ezeket az üveggyártó műhelyeket még a századfordulón is hutának vagy üvegcsümek nevezték, ritkán és inkább 1900 után jelenik meg a gyár kifejezés. Erdélyben a legkorábbi üvegcsűr elnevezés 1573-ból származik32, de ezt a nevet még a 19. században is használták a faszerkezetű üvegműhely épületre, amit gyakran kellett költöztetni, hiszen néhány évtizednél többet nem maradhatott egy helyben egy üvegcsűr sem, mint azt Bükszád

24 Uo. p. 326.

25 Uo. pp. 329-330.

26 Veres László: i.m. Miskolc, 1989. 17.

27 Uo. és Bunta M. - Katona I.: i.m. Bukarest, 1983. munkái nyomán.

28 Johann Matthyas Korabinsky: Geographisch - Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Pozsony, 1786.

29 Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest, 1839.

30 Bunta M. - Katona L: i.m. p. 112.

31 Takáts Sándor: Magyar üveg, magyar üvegesek. In: Századok. 1907.635.

32 Csiffáry Gergely: i.m. p. 127.

példája is mutatja, ahol a századfordulón 24 óra alatt hat öl fa égett el azért, hogy a négyszáz kilogrammos olvasztófazékba került anyag 10 óra alatt fújható masszává olvadjon össze - tehát gyorsan felemésztették a környék fáit ezek a huták. Czegő Zoltán - Flajdani hamvak, új tüzek (A sepsibükszádi üveggyár legendájához) - cikkében, amit „A hét riport) ában”-ban közölt, azt olvashatjuk, hogy Kőváry László szerint és az akkori interjúalanyai szerint is az 1763-ban alapított bükszádi hutát csak üvegcsűrként emlegették. A bükszádi öregek az 1970-es években még úgy emlékeztek vissza a falu korai arculatára, mint erdős, irtásos területre, amely erdőség aképpen szorult vissza az oldalon, felfele, amint szaporodott a kapuszám a faluban ’ ’. Elmondható, hogy a falu mai területének legnagyobb része a kezdetekkor erdő volt. Ezt bizonyítják a korabeli térképek, és az állítás megerősítésére nem egy tanúvallomás szolgál a kolozsvári Állami Levéltárban őrzött Mikó-Rhédey család levéltárából. A gazdag dokumentumanyagból az is kiderül, hogy a háromszéki hutákat a fa függvényében vándoroltatták de az is, hogy a főúri családok erdélyi hutái között is könnyen vándoroltak a mesterek.

Az a tény, hogy a köztudatban csak a bükszádi üveghuta él még elevenen, talán annak köszönhető, hogy az volt a leghosszab életű és fennállása időben is a legközelebbi a mai kor emberéhez, így az előző helyszínekről a felejtés gondoskodott, kitörölte emlékezetünkből és sajnos sok esetben történelmi dokumentumaink lapjairól kiradírozva esetleg teljesen (f)elégetve mindennemű nyomát. Csak rejtve találunk utalást a korabeli dokumentumokban arra vonatkozóan, hogy voltak a bükszádit megelőző, korábbi helyszínek is a háromszéki vándorhuták életében, mint pl. a málnási üvegcsűr, aminek meglétét a következő összeírás is tanúsítja: „Hídvégi Mikó Imre Úr Onagysága bodoki és mikóújfalusi birtokairól - Kun Zsigmond és Pethő József Felső-Fejér megyei s Háromszéki assessor urak által 1821-ik év Január 21-én hiteles esketés mellett készített eredeti Conscriptio 89-ik lapjáról másolat. Ad 9-um Tudjuk bizonyosan, hogy itten a régi, már elpusztult úgynevezett Málnási Üveg Csűr nevezetű falu határán, vagy már az Újfalu34 környékében, vagyon a néhai M[é]l[tósá]gos Gróf Mikó György Úr két35 árváinak egy jó nagy kiterjedésű Eperjes nevezetű havassok[!], melyek szomszédja: napkeletről a torjai erdő, vagy az úgynevezett Szarhi mezőnek, tetején elmenő el, a Torja-hágója tetejéig; Napnyugotról az Olt vize folyamatja, Délről a nagy patak, a patakon túl pedig a M[é] l[tósá]gos Gróf Mikó Miklós Úr Ő N[agyméltósá]ga Szilós nevezetű nagy Havassa[!]. Ezekről a Zsombor patakán

33 Bunta M. - Katona L: i.m. p. 113. A szerzők 1782-ben költöztetik át a hutát Bukszádra, ahol a 12 családot számláló település lakosai a Zsombor-tetőről betelepített első üvegkészítő munkások voltak. 1860-ban 1091 lakosról számolnak be, 1899-ben 1695-ről, 1907-ben 410 házról és 1971 lakosról értesítenek. Czegő cikkében 1914-ben 600 kaput említ.

34 Itt mindenképp Mikóújfalura kell gondolnunk.

35 A „két” szó ugyanazon kéz által utólag beillesztve.

75